II.

 

A mai ember mindennapi olvasmányát, a hírlapot majdnem hiába keressük. A feudalizmus korának élete lassú ritmusú. A gazdasági élet stagnál. Irodalom úgyszólván nincs. A közlekedés – utak hiánya miatt – az év jórészében szinte lehetetlen, a postahálózat gyér. 1749-ben Magyarországon tíz levélpostajárat közlekedik. A rendszeres postakocsi járat 1752. szeptember 18-án indul meg. Bécs – Pozsony közt naponta, Bécs – Buda közt hetente egyszer és Buda – Temesvár – Nagyszeben vonalon minden negyedik héten. (3.)

Az országban a század közepéig Rákóczi Mercurius-án kívül összesen csak két rövidéletű hírlap jelenik meg. Az egyik: Bél Mátyás lapja, a Nova Posoniensia, melléklapjával a Syllabus rerum memorabilium-mal, Pozsonyban (1721-1722), a másik Budán. Címe: Wochentlich Zweymel neuankommender Mercurius (1730-1739.). (4.)

Ezen nem is csodálkozhatunk. A legnagyobb tömeg, a parasztság nem olvas újságot (egészen a legutóbbi időkig). A nemesség, mely a következő század elején a meginduló reformkor mozgató ereje, még nem érdeklődik semmi iránt különösebben. Maradna a polgárság, mint újság-, hírlapigénylő réteg. Tudjuk viszont, hogy a frissen idevándorolt, főként idegen nyelvű a városok lakossága és aránylag csekély számú. Még 1777-ben is a pesti lakosságnak csak 20,8%-a, a budainak pedig csak 4,6%-a magyar. A többi német, szlovák, szerb stb. (5.)

A katolikus restauráció nagy tömegű vallásos művet, vitairatot, imakönyvet, katekizmust termel a nép számára. Hasonlóan cselekszenek a protestánsok is, hasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között. Világi irodalomról viszont nem nagyon lehet beszélni a század első felében. A megjelent tudományos műveket bizony nagyon könnyen összeszámolhatnánk.

Hogy a vallásos irodalmon kívül mit olvasnak az országban? Kalendáriumot. Közel 70.000-re becsülhető az évenként előállított kalendáriumok száma, amely számban nem foglaltatnak benn az Erdély területén előállított kalendáriumok…

… A kalendárium tehát a XVIII. Század legkeresettebb könyvének tekinthető. (6.) Még 1809-ben is erről panaszkodnak: „Rövid szóval Magyar Országban el kel több 150.000 kalendáriumnál … más fontos könyvekből pedig alig veszen 500-at.” (7.)

Érdekes jellemzője a tárgyalt kor könyvtermelésének a kinyomtatott művek nyelvi megoszlása. A következő reprezentatív statisztika az 1751-60. évekre vonatkozik: Latin nyelvű 55%, magyar 29,4, német 9,5, szláv 5,5, egyéb 0,6%.

A kinyomtatott könyveket a nyomdászok maguk adják el legnagyobbrészt. Könyvkészletükkel még vásároznak is. A könyvkereskedői szakma még nem alakult ki. Az első kereskedők a könyvkötők. Az első, a könyvkereskedelmet szabályozó helytartótanácsi rendelet csak 1772-ben jelenik meg. (8.)