A társklinikákon olyan kiváló ifjú szakemberekkel ismerkedtem meg, mint pl. Barabás József, Kádár László, Rigó Orsolya, Gera István (akkor) tanársegéd kollégák. Mondjuk voltak nagyobbak is, de azidőtájt jobbára Ők álltak szóba velem. Meg azóta is. Most már Ők a nagyok. Black-ről nem tudtam színes képet szerezni, Barabás profról igen. G.V Black így járt.

Tudományos feladatként "A kavitás alakítás szabályainak alakulása G.V.Black-től napjainkig" című rendkívül "innovatív" és némi iróniával élve, előremutató témát kaptam Bánóczy Jolán Professzor Asszonytól. Mivel "történelmi" kihívásokat közönségesen a levonulóban lévő professzorok és az érdektelen kezdők szoktak kapni, tehát tudható volt, hogy ebben az intézetben nem igazán vágynak rám. Ezt akkoriban úgy mondták, hogy "nem szerepel az illető a káderfejlesztési tervben". Meg nem ott voltam rokon.

Ezzel együtt a Prof, bár soha nem rejtette véka alá, hogy púp vagyok a hátán, minden méltatlan támadástól megvédett. Teljes különlenyomat gyűjteményét rendelkezésemre bocsájtotta, és ettől kezdve az egész család fordított egy fél évig, hatan tudtunk annyi nyelvet, mint Ő egyedül.. Mellesleg Molnár Tanár Úr remek posztert hozott össze belőle, de nem publikáltuk. Eddig. Jut is eszembe, nem kéne azokat a könyveket végre visszavinnem? (Gáborházi Ági rajza rólam '85. a szerk)

Szóval, mivel a szakma bölcsészi megközelítése, már csak az apai örökség okán sem volt idegen tőlem, az egyetemi "szentháromság" - kutatás, gyógyítás, oktatás - elméletileg alig kimunkált és a gyakorlatban legkevésbé díjazott részével, az oktatással kezdtem foglalkozni. És ezt senki sem irigyelte tőlem.

Molnár Feri rendkívül sokat segített, főként a személyiségével. Vérbeli pedagógus volt és remek szakember, gondolom az is maradt. Legalább is, amikor - talán egy éve - találkoztunk, csillogóbb volt az intellektusa, mint valaha. Nem mellesleg csodálatosan rajzolt. A neki köszönhetően a remek hangulatú propedeutikai gyakorlatok a "patkányos"-ban (a Kórbonctanon volt egy negyed magasföldszintünk a technikai és klinikai előkészítő gyakorlatokra) a mai napig felülmúlhatatlan iskolapéldái a jól vezetett oktatói team munkának.

Biztatására kezdtem el dolgozni egy ellenőrző rendszeren, ami egy, ma már talán megmosolyogtató kivitelezés-technikai színvonalon meg is valósult. Azért tudtuk megelőzni fényévekkel az akkori (egyetemi) lehetőségeinket, mert Apám a Széchenyiben dolgozott és így ingyen is volt a xerox, meg volt is. Ennek viszont az volt a nagy baja, mármint a rendszernek, hogy nem csak a diákok teljesítményét mérte, de mód nyílt a gyakorlatvezetők értékelésére is. Na, ez komoly biztosítékokat vert ki. Ja, és ilyen hülyeségek is felmerültek, hogy az előadók tanuljanak retorikát (tudjátok, amitől szónok a szónok). Ettől s mástól - a Prof. vargabéles ellátója pl. igen utált, és ha azt mondom hogy ez kölcsönös volt, akkor csak karistolom érzelmeim felszínét - vastagon megérett a helyzet arra, hogy átkérjem magam a Képzéskutató és Oktatástechnológiai Központ kötelékébe, ami Tömböl Teréz dékán helyettes Asszony pártfogásával (az egyetlen, aki lapról-lapra megnézte, hogy mit csinálok, hétköznap anatómus) sikerült is.

Tűzkő Béla Mérnök Igazgató Úr + Barabás Józsival együtt igen sajnáljuk korai távoztát. (Barabás Jóskával együtt igen sajnáljuk korai távoztát) nagy szeretettel fogadott és Ruppert Péterrel együtt sikeresen vezetett át tudatlanságom mélységes szakadékai fölött. Gyönyörű évek voltak! Javasoltunk a FOK-osok felvételijére -"horribile dictu" - egy kézügyesség tesztet, kiröhögtek. Pontosabban kipróbálhattuk, de bár bevált, természetesen semmilyen következménye nem lett. Tényleg, minek is egy képesség szakmánál képességet megkövetelni, pláne vizsgálni?

Azután kitaláltunk egy olyan módszert, amely egyrészt rászoktatta a hallgatókat, hogy eljárjanak az előadásokra, lévén azok lényegesen hasznosabbak, mint ahogy azt a diák közvélemény hitte, másrészt lehetővé tette, hogy a résztvevő számára semmi információ se vesszen el a kivetített vagy táblára felírt anyagból, és akár jegyzetelhessen is mellé.

Ezt először Rácz professzor Úr vezette be a Bőrgyógyászati Klinikán, amit követett ugyanitt egy hisztopatológiai munkafüzet. Somlay Bea rengeteget dolgozott rajta. Az éppen tankönyvhiányban szenvedő Gyermekfogászat - Fogszabályozási Klinika jónak találta az ötletet. Kihoztunk tehát egy teljes rendszert , ami előadás-tétel viszonylatban dolgozta fel a tananyagot. Örök hála Dénes József + Professzor Úrnak, de Hidasi Gyula + Tanár Úr is megtette, ami tőle tellett.

Kijött egy jó kis AIDS-el kapcsolatos anyag, a konzerválósoknak. Ezt Bánóczy Professzor Asszony írta. Kellemes parodontológiai előadásjegyzetek is készültek (Sallay-Gera).

Örök hála Halász Iván és Halas István nyomdában, előre megfontolt szándékkal, csoportosan elkövetett értő közreműködéséért. Mellesleg elindult a gyermekgyógyászati anyag feldolgozása is, de akkor az Úristen megelégelte ezt az újmódi paradicsomot.

Kineveződött egy új igazgató fölénk, a "titán" - ti-tán tudjátok használni vmire - kategóriából.. No, a titán persze rögtön úgy érezte, hogy kutatási területem a "tartalom elemzésen alapuló tananyag strukturálás" feküdne neki a legjobban, bármi legyen is az. Ezért aztán, amikor rám akarta lőcsölni az egyetem órarendjének összeállítását is, (el sem tudjátok képzelni, milyen sz@r meló, ráadásul nem is értettem hozzá, meg volt aki igen) , én kezdtem el úgy érezni, itt az idő a váltásra. Némi utóvédharc (Fok.okt.kut.közp.) után rájöttem, hogy a futás még mindig sokkal jobb, min a korai infarktus, ezért fájó szívvel búcsút mondtam az oktatásnak, és átmentem maszekba. Ez akkoriban ('87) nem volt azért olyan egyszerű, de nem is volt lehetetlen.

Eközben barátaimmal (Jakabházy dr. , Rusz Jancsi, dr. Sarkadi Matyi + , Balogh Tibi stb.) még alapítottunk néhány szabadidő és sportegyesületet, (Liget SE , Tabán SE) de alapvetően már a betegellátás vette át főszerepet. No, ez így is maradt, mert közben azért a prakszis is izmosodott, amire jó néhány, harminc plusz éve hozzánk kötődő család a bizonyíték. És az, hogy normálisan megélünk párommal, Évával együtt, aki a realitást és a munkamorált képviseli nálunk és ezért ritkán könnyű neki. De hát többek közt ezért szeretjük. (Ez a kutya itten bármily aranyos nem az övé, mert remek szőrallergiát hozott el a Gyógyszertanról.)

Sok jó kollégával dolgoztam együtt, Szép Attila Simor Jutka és Péter, mi mindent köszönhetek nekik! Horváth Tibi (Veszprém) sajnos csak egykét hónapig volt velünk, Ember Gyöngyi, Szőcs István is maradhattak volna tovább. Voltak, akiket nem sajnálunk, bár sok időnkbe és pénzünkbe került, amíg jó "orvos" vagy akár, úgymond "higiénikus" lett belőlük. Az idézőjelet az indokolja, hogy nálam az orvos vagy más titulust nem a mesterségbeli tudás vagy a papír adja, hanem az ezeket hitelesítő emberi tisztesség. Hárman voltak. Nevüket borítsa jótékony feledés. Lőrincz Ágit + viszont nagyon megsirattuk. Tisztessége dönthetelen példa.

De most itt vannak az újak, a fiatalok. Szívdobogtatóan okosak, lelkesek, ügyesek. Rajtam is múlik, ilyenek maradnak-e? Meglátja, aki megéri...

Teljesen azért az oktatásnak sem mondtam búcsút. Túl azon, hogy az aktuális fiatal felkészítéséhez éppen mire volt szükség, figyeltünk a nemzetközi eseményekre is. Korán feltűnt, hogy létezik Európában egy brilliáns szakmai médium, ami nagy kivitelezői igényességgel egyesíti magában mindazt, amitől egy továbbképzés hatékony. Ez volt a Dentál Video Magazin persze Wiesbaden-ből. Megkerestük őket ('04), ebben már, az akkor még nagyon ifjú, de azóta remek jogásszá cseperedett nagyobbik lányom dr. Hegedűs-Weinhardt Fanny tökéletes nyelvtudása és remek tárgyalóképessége sokat segített. Dieter Belz, a tulaj el volt tőle ragadtatva, ahogy én is, sok évek óta, és ez, legalábbis nálam, csak fokozódik. És látnátok az unokámat!

Megállapodtunk egy magyar nyelvű kiadásban a meglévő német, angol, francia mellé. Ez mostanáig híven szolgálja mindazokat a technikus és orvos kollégákat, akik képesek felnőni a szakma élvonalához. Mert ott a helyük. Remek továbbképzési és nyelvgyakorlási lehetőség. Ezek a csacsi németek naná, hogy akkreditálták, nálunk ez persze nem színvonal. Mert mi annyival jobbak vagyunk. "Amint, ahogy az köztudott (Macskafogó, a szerk.)
.
Megkezdünk egy új boldog évet (2011).(Most kezdődött egy valszeg még boldogabb. 2012!) Régebben ilyenkor áldást küldtem Rátok, hatott, vagy se, most más jön. Hozzá kell szoknunk, hogy németországi partnereink nem hiszik el, hogy képesek vagyunk egy magyar változatot eltartani, és ebben, sajnos, nem is tévednek olyan nagyot. Tehát jön az a variáns, amikor mi mellékeljük a magyar fordítást papíron, és ha nem akartok mellesleg olvasni, rá kell, amúgy nyílván kiváló német, angol, és persze francia tudásotokra hagyatkoznotok.

Hét évig tudtuk tartani ezen a fórumon a magyar nyelv jelenlétét, sajnos túl kevesen érezték úgy, hogy ez fontos. Pedig ez az igazi országimázs (imago) . Európában (+Japán) majdnem húszezer kolléga szembesült azzal az abszurd ténnyel, hogy létezik olyan, hogy magyar nyelv! Nos, ezzel egy darabig nem fog, mármint szembesülni. Ha csak, egy idő után nem kezdünk újra olthatatlanul érdeklődni a világ fogorvoslásának, - technikusságának élvonala iránt! Bár törhetetlenül hisszük, hogy a magyar fogügyi szakemberek tudását valószínűleg csak az Úristen tudja felülmúlni néha, de talán, estleg, pici, apró, tulajdonképpen elhanyagolható finomításokat az - amúgy vészesen elmaradott - külföld is hozzátehet.

Itt a 2013. Tisztelet és kézcsók, aki megérte. Csak kicsit állunk jobban. Köszönöm a kitartóknak! BUÉK! Végül is csak azoknak éri meg, akik implantálnak, meg, akiket érdekel a szakma!

Itt a 2014, tisztelet és kézcsók!