X.

 

 

A Habsburgok egyre kevésbé képesek a régi rendet fenntartani. Az ipar és közlekedés fejlődése az örökös tartományokban nagyban hozzájárul a válság további mélyüléséhez. Így van ez Magyarországon is, bár jóval kisebb mértékben. Az ellenzéki szellem hatalmas mértékben terjed. Követeléseik már a teljes polgári átalakulás szükségességét hirdetik.

A reformeszmék rendszerezése és elterjesztése Kossuth érdeme. Pesti Hírlapjának vezércikkei a belső reformok, a nemzeti függetlenség megvalósítását szorgalmazzák. A lap többezres példányszáma a reformeszméket országszerte ismertekké teszi.

A Pressburger Zeitungban is ilyen cikkeket találunk: „Die Pressburg-Tírnauer Eisenbahn. (Aus den Pesti Hirlap.)” (1841. 72-73.sz.) Vagy: „Lassen wir die erste ungarische Eisenbahn nicht zu Grunde gehen. (Aus P.H.)” (74-75.sz.) Továbbá: „Industrie Verein in Pest. Auszug nach Peter Vajda’s Aufsatz in P.H. (93-94.sz.) Ezeken az átvett cikkeken kívül nem láthatunk különösebb fejlődést, vagy változást, ha csak azt nem, hogy a 90. számmal új rovatot indít: „Ernennungen und Beförderungen.” címmel. A következő évben a hazai híreket megyék szerint csoportosítva közli. Pl. Kressoer komitat stb. A megyegyűléseket is jóval részletesebben tárgyalja. Forrásait majdnem rendszeresen közli a lap. 28-30 címet említ, de az az érzésünk, hogy pl. a New-York Herald és a madridi Correo nacional c. lap híreit már másodkézből veszi át.

Megjelenik az első vezércikk is az 1842. 90. számban: „Freimüthige Worte gegen die freimüthigen Worte über unser Schulwesen.” Ezt a cikket azután további közügyekkel foglalkozó írás követi: „Von der Todesstrafe.” (98-100.sz.) „Die Strassenbettelei in Ungarn.” (110-112.sz.)

1844-ben főleg az országgyűléssel foglalkozik, alig akad egyéb belföldi hír számára hely. A külföldi hírek száma is megcsappant. Ezzel szemben helyet ad az egyéb közügyeket tárgyaló írásoknak: „Auch ein Wort übert Volksbildung.” (86-87.sz.) vagy „Eisenbahn.” (123.sz.)

Ebben az évben különben a kormányzat taktikát változtat és az országgyűlésen reformjavaslatokkal jelentkezik. Ezek a reformjavaslatok azonban elfogadhatatlanul mérsékeltek. A reakció ellenállásán az ellenzék több, nagyjelentőségű törvényjavaslata fut zátonyra, de mégis megvalósul egy régi követelés: A magyar nyelv államnyelv lett. Komoly eredmények születtek ezen az országgyűlésen, bár több törvény csak papíron lépett érvénybe. Kiderül ezen az országgyűlésen az is, hogy az ellenzék korántsem egységes és így nem is eléggé harcképes.

Ezekben az időkben a vezércikk, „Leitende Artike”, vagy csak „Leitendes” állandósul. Gyakran felváltja a „Politische Tagspresse” vagy a „Kongragationsberichte.” A napihírek általában jóval kisebb területre húzódnak össze. A vezércikkek mellett a lap belsejében is találhatunk ilyen írásokat: „Ein freundliches Wort für und an die jüdischen Kapitalisten.” (1845. 33.sz.) „Industrie der Österreichischen Monarchie.” (77.sz.) stb. Újabb rovat ebben az évben: „Neuestes.” Pár soros hírek, mindenhonnan. Rendszeresen megtalálhatjuk „Das Fruchtgeschäft.” címet is.

Bár a lap egyre többet foglalkozik hazai problémákkal, de ezeknek az írásoknak hangja erősen mérsékelt és egyre inkább kitűnik, hogy a lap konzervatív szemléletű. A közölt cikkek az iparról, mezőgazdaságról, közlekedésről, de találunk ilyen címeket is: „Nothwendigkeit eines Criminalcodes.” (von Bangya von Illosfalva.) (1846. 84.sz.) Politische Intelligenz und Mündigkeit.” (93, 99.sz.) „Die Städtefrage conservativer Seite.” (129.sz.)

Az 1846. év II. félévéhez tartalomjegyzéket közöl, hírlapoknál teljesen szokatlan módon.

A kormányzat ebben az időben ismét reformokat ígér, demagóg módon, hogy az ellenzéket meggyengítse, megvesztegetésekkel is kísérletezik; Pl. Kossuthnál, de eredményeket csak a megyék élére kinevezett adminisztrátorok munkája nyomán ér el.

Az 1846-os galíciai parasztmozgalom, az 1846-48-as ínséges esztendők és nem utolsó sorban a konzervatív párt hivatalos megalakulása az ellenzék közeledését eredményezi. Hosszas előkészítés után, 1847 tavaszán megalakul az Ellenzéki Párt és még ez évben kiadja programját, az „Ellenzéki Nyilatkozatot.” A hivatalos ellenzék mellett egy jóval radikálisabb csoportosulás is kialakul. Ez a Petőfi vezette „Fiatal Magyarország.” Táncsics Mihály pedig a parasztság oldaláról vizsgálja a kérdéseket.

A Pressburger Zeitung ekkor is, mint eddig megszoktuk, inkább konzervatív irányzatú, de nem kifejezetten és nyíltan, néha inkább tartózkodik az állásfoglalástól, Inkább ilyen írásokat ad: „Das Palatinusrecht in Ungarn.” (1847. 11.sz.) „Handelsferiheit und Schutzsystem.” (36-37., 41., 46.sz.) vagy „Ansiedlung in ungarn.” (47.sz.)

Az 1847. év végén összehívott országgyűlés első hónapjai a pártok taktikai csatározásaival telnek el. 1848. tavaszán az olasz, majd a francia forradalom hírei a bécsi forradalmat is kirobbantják, melyet Pesten március 15-e követ.

Az 1848. évfolyam első számainak legnagyobb része az országgyűlés leírásával van tele. Mindenesetre haladás, hogy már a felszólalók neveit közli, beszédeik témájának megjelölésével. A külföldi események teljesen háttérbe szorulnak. Az olaszországi eseményekről nagyon szűkszavúan és különösen kezdetben jelentéktelenként beállítva ad csak hírt. A párizsi forradalomról a március 1-i 26. számban számolnak be közömbös, referáló hangon. A következő számban bővebb tudósítást láthatunk, a 28. szám pedig a február 24-i párizsi eseményeket, az óráról-órára változó helyzetet közölve írja le. A 31. szám Európa városait felsorolva pár sorban adja a helyzetet. Pl. „Wiesbaden, Stürmische Auftritte hatten stattgefunden.” A bécsi forradalom szinte elmosódik a hírekben, de aztán március 16-án már „Wiener Berichte” címmel közli a jelentéseket.

A 35. szám nagybetűs címe: „Pressfriheit. Éljen Éljen Éljen.” A következő szám közli a március 15-i pesti forradalom eseményeit Dux Adolf tollából. A továbbiakban is ő írja a pesti híreket. A lap márciusban négy alkalommal ad különkiadást. A 38. számban teljes terjedelmében közli a sajtótörvényt (1848: XVIII.tc.), melynek méltatására ezúttal nem térünk ki. Az 52. számtól kezdve új rovat a hivatalos rész, melyben rendeleteket közöl.

A II. félév új számozással, naponta jelenik meg, új szerkesztésben. Az első szám programot közöl, melyben a szerkesztő (Alexander Pusztay) hitet tesz az „új” mellett. Teljes terjedelmében közli a lap Kossuth híres beszédét. (13-14.sz.) A 26. számban: „Geheime Fäden des croatischen Aufstandes.” Sőt: a 63-65. számban: Ist in Ungarn eine Republik möglich?” című cikket találunk a szerkesztő, Pusztay tollából.

Egy egészen mai kezdeményezés az „Offener Sprechsaal” rovat. A legkülönbözőbb tárgyú leveleket közlik, az olvasó minden rétegéből.

Azután az osztrák csapatok megszállják a várost.

1849. január 3-án jelentkezik újra az eddigi kiadó Wigand szerkesztésében megjelenő lap. Hivatalos hírek, közlemények. A szabadságharc csak „Ungarisches Kriegschauplatz”-á vált. Közli Vida Károly előfizetési ? felhívását a „Figyelmező”-re német és magyar nyelven. Megtudjuk a lapból, melynek irányítása tulajdonképpen nem változott, hogy március 15-e, az egész Európa által visszafojtott lélegzettel figyelt, dicsőséges szabadságharc csak politikai szédelgés. Elképzelhetjük, milyen hangú a 8. szám vezércikke: „Ungarisches Papiergeld.”

Pozsonyba különben nagyon gyorsan visszatért a „béke”. Mondhatjuk, rögtön az osztrák csapatokkal. Már 1849. január közepén ugyanolyan külseje van a lapnak, mintha az elmúlt évben nem történt volna semmi. Wigand nagyon gyorsan az elnyomó, osztrák csapatok által visszahozott rendszer oldalára áll. Újra feltűnik a már évekkel előbb elhagyott Inland és Ausland, mint összefoglaló cím. Ugyanakkor kélt új rovatot is bevezet: „Ueberblick der Tagesereigniese.” Pár soros híreket foglal össze ez a cím. A másik a 28. számban meginduló „Feuilleton.” (Pressburger Miniaturen.”)

A lap újra visszacsúszik a referálás nívójára, kivéve azt a pár vezércikket, mellyel császárhűségét igyekszik a szerkesztő bizonyítani.

A legutolsó közlemény, amit a Pressburger Zeitungból elolvastunk október 12-i 235. számban jelent meg: „Amtliche Mitteilung. Kriegerschtliche Urteile.” Tizenhárom halálos ítéletről szól …