VI.

 

Az újság mindig eredményként jelentkezik, a társadalom hozza létre a magának megfelelő hírlapot. Így a Pressburger Zeitung a XVIII. század hatvanas éveinek társadalmát, a társadalom igényeit tükrözi. Ez az igény (Európaszerte hasonló a helyzet) mai szemel nézve, bizony nem nagyon magas.

Ha végiglapozzuk az 1764. évfolyamot tartalmazó kötetet, látjuk, hogy a lapot megtöltő hírek Európa legtöbb városát képviselik, sőt az Újvilágból is találunk tudósításokat. Ezek a hírek minden tárgykört felölelnek. Az egyes udvarok eseményei – különös tekintettel a bécsi császári és a pozsonyi helytartói udvarra -, politikai hírek, elemi csapások, szerencsétlenségek, bűnesetek. Az egyes hírek nincsenek aláírva, a forrás sincs megjelölve. A 7. számtól kezdve, ha szükségét látja, felvilágosító magyarázatot ad, csillag alatt, apróbb szedéssel. (Pl. Frigyes Vilmos porosz király életrajzi adatait, máshol a francia frank forintban kifejezett értékét közli. Földrajzi neveket magyaráz meg stb. De ilyen megjegyzést is találunk: „So sucht mancher das Glück, und findet ihn nicht in Hause”.)

Hirdetéseket az első számtól kezdve rendszeresen közöl, minden számban három-négyet találunk. A 3. számban pl. egy sörfőzde megindítását jelenti be. A hirdetések stílusa, fogalmazása nagyon távol áll a mai hirdetésétől. A címük: „Avertissement.” „Nachricht.” Ankündigung.” Nézzük meg, hogy fest egy kétszáz éves újsághirdetés: „Sin wohloonditionirt-viersitziger Schwimmer mit silbergfarben Tuche ausgemacht, und der sowohl auf Reise, als bey Stadt Kann gebraucht Werden, dabey auch doppelte Magaziner befindlich, ist zu verkaufen, Die Herren Liebhaber können sich deswegen bey dem Verleger dieser Zeitung anmeiden. (46.)

A 4. számban egy új címet találunk: „Gelehrte Nachricht”. A sokatígérő cím egy könyvhirdetést jelez, a „Hanswurat” című vígjátékot. A Gelehrte Nachricht cím időnként a „Gelehrte Sachen” címmel váltakozik és nagyon sokféle témát jelölnek vele, az említett könyvhirdetéstől a szarvasmarhákat megtámadó száj- és körömfájás leírásáig. (47.)

A halottak névsorán kívül még egy állandó rovatot vezet be a lap: a 22. szám közli a szeptember 17-22-ig terjedő időszak gabonaárait. A 27. számhoz egy lapot csatol az újság, mely majdnem szó szerint megegyezik az indulást bejelentő Avertissement szövegével. Címe: „Ankündigung der Pressburger Zeitung.” A különbség csak annyi, hogy bejelenti, ezután a lap szerdai száma egész ív terjedelmű, a szombati fél ívvel szemben. A 34. számban – ezúttal Gelehrte Sachen címmel – több mint három hasábon ismerteti Torkos Justus János pozsonyi városi orvos könyvét, mely Pozsony fekvése, vizei, levegője stb. állapotát tárgyalja. Rövid kivonatot is ad a műből. A 49. számban Goldoni operájának a „La Campagna”-nak előadásáról számol be.

Talán nem haszontalan, ha az első évfolyam befejeztével kis összegzést készítünk. Tehát: A lapot túlnyomó részben hírek töltik meg, melyeknek stílusa tömör és csak az eseményeket közli röviden, mintegy referálva. A hírek szinte az egész ismert világból származnak és a legkülönfélébb eseményekről számolnak be. A hírekhez gyakran kiegészítő magyarázatot ad az olvasó felvilágosítására, ill., a hírek megértésének elősegítésére. Előfordulnak bölcselkedő megjegyzések is a magyarázatok között. Rendszeres rovat a halottak névsora és a gabonaárak közlése. Szinte ugyancsak rovatnak tekinthetjük a Gelhrte Nachricht, vagy Gelhrte Sachen cím alatt közölteket is. Eddig főleg könyvismertetésekkel (azaz könyvhirdetésekkel) találkozunk csak ebben a rovatban. Hirdetményeket és hirdetéseket az élet minden területéről közöl.

Az 1765-ös esztendőt egy kilenc versszakos rímes verssel köszönti. Ugyanebben az 1. számban „Ausländische Gelhrte Neuigkeiten” cím alatt Rousseau, d’Alembert és Voltaire-ről ad hírt. Találunk tudósítást a nagyszombati jezsuitáknál megtartott iskoladráma előadásról (13.sz.), a kémia (vagy inkább alkímia) történetéről (19.sz.), egy héthasábos cikket a magyar nyelvről (21.sz.), a papírgyártásról (23., 25.sz.). Kilenc folytatásban közöl egy tanulmányt: „Beweis, dass die heutigen Ungarn aus dem alten Reiche der Hunnen herstammen.” (48.) Hosszabb hírt közöl az országban egyre inkább gondokat okozó fahiányról és annak okain elmélkedik. Megfigyelhetjük, hogy a hosszabb cikkek folytatásait minden második száma adja. Így ennél is a 49., 51. és 53. számban. Viszont bizonyos felületességet vagy nemtörődömséget (esetleg csak feledékenységet) is tapasztalhatunk, mint a következő esetnél is: az 57. számban „Kurze Bexchreibung der Stadt Pressburg.” Címmel közöl egy befejezetlen írást, de folytatásával adós marad tíz számon keresztül. A 67., 69., majd a 81. számban folytatja a cikket, de a befejezés elmarad.

Megjelenik a lap első illusztrációja is. (49.) Fametszeten közli egy Franciaországban garázdálkodó borzalmas vadállat képét. Erről a vadállatról elég annyi, hogy alkotója egy farkas, ráadásul egy nagyon sovány farkas alakját kezdte bemetszeni a fába, de fantáziája kicsit elragadta. Végeredményben a „Falánk Fekete Farkas”-ra emlékeztető „szörny” kecsesen nyújtja egyik első lábát egy koponya felé, melynek tulajdonosát, egy lábszárcsont kivételével – úgy látszik – már elfogyasztotta. A kép naivsága a korábbi vásári szentképek naivságához hasonló. Elmondhatjuk, hogy hasonló naivsággal a lap híradásaiban is találkozunk néha.

A következő években már az olvasók művelésére szánt írásokkal is találkozunk. Pl. „Versuch von der kriegischen Begebenhaiten…” (50.) vagy „Gedanken von der Gebergange der Hunnen nach Amerika.” (Elképzelhetjük ennek az írásnak a tudományos értékét.) (51.) Elbeszélésekkel is találkozunk: „Erast und Elise, eine Wahre Geschichte” vagy „Geschichte der Fama.” (52.)

Mezőgazdasági tárgyú cikkeket is látunk. Írnak a jávorfáról (1767. 12.sz.), és a lentermelésről. (18.sz.) Beszámolót látunk a helyi „Kottonfabrik” egyéves fennállása alkalmával tartott ünnepségről. (60.sz.) Bél Mátyás nevét a 66. szám egy könyvhirdetésében találjuk meg. (53.)

A következő ötévnyi időszak jóval színtelenebb az eddigieknél. A napi híreken kívül csak hirdetésekkel találkozunk. Hiányzik a „Gelehrte Nachrichten” is. Talán az szolgálhat magyarázatul erre, hogy eben az évben, 1767-ben indult meg a Pressburger Zeitung első melléklapja: „Der Freund der Tugend.” (1767-1769.) Lehetséges, hogy a melléklap megindítása miatt kevesebb gondot fordítanak a csak napihíreket és hirdetéseket közlő főlapra. Ez lehet az oka annak is, hogy a felvilágosító jegyzetek is elmaradnak. Feltehető, hogy a melléklapot szerkesztő Windisch készítette a jegyzeteket és most csak a Freund der Tugend-el foglalkozik.