A víz szalad, a könyv marad! (W.A.parafrázis) a szerk.

Bár az oktatásból már Jóapám (amúgy történelemtanár, könyvtáros 1.) sem tudott rendesen megélni, mégis úgy gondoltam, hogy a gyógyítva tanulás mellett, kipróbálom a tanítva gyógyítást is. Ez a kósza ötlet, és az egyetemi oktatói múltam hozott össze a DENTAL VIDEO MAGAZIN - nal, amit SOTÉ-n dolgozó barátaim értő és lelkes segítségével honosítottam. Kezdetektől fogva Kádár Laci, nem mellesleg klinkai főorvos, a szakszerű fordítás garanciája. Így jelenhetett meg2004-ben kicsi, de sokra hivatott Hazánkban Európa legfejlettebb audiovizuális fogászati továbbképző periodikája. Remek filmek, két nyelv, az európai fogorvoslás széles horizontja írásos magyar fordtással. "csupa szépség" (Molnár Ferenc: Csendélet).

Most dolgozunk a reáépített interaktív továbbképző rendszeren, de ez úgy néz ki, hogy nem fér bele a hazai "magas" színvonalba . Németországban percek alatt jöttek rá ötletünk előnyeire és így ott - természetesen - akkreditált továbbképzési anyag. Mert jellemzően ennyire "igénytelenek". Ők.(LEHRProgramm gemäß § 14 JuSchG)

Sajnos hét év után kénytelenek vagyunk áttérni egy másik megjelenési formára. A magyarországi fizetőképes kereslet nem fedezi a szinkronhangot, ezért ezen túl írásban mellékeljük a magyar fordítást. Nyelv gyakorláshoz legalább olyan jó, de lehet, hogy még egy picit jobb is. Ez okból valószínűleg az előző kiadások fordításait is közzétesszük, letölthetitek majd, mármint aki belső klubtag, tehát előfizető.

Ha már néhai dr. Hegedűs Károlyt említettem volt, írt annak idején egy hézagpótló munkát a Pressburger Zeitung XVIII. század eleji történetéről, amit ki szeretnék adni, és nem is csak a mai pozsonyiak (Pressburg, Bratislava) épülésére. Nagymamám, legidősb. Hegedűs Károlyné négy Hölgy van-volt eddig ezen a néven. (a szerk) sz. Benke Julianna háborús naplója vár még köz-megmérettetésre, ami azért nagyon érdekes, mert az általam méltán, és nem csak a rokonsági fok okán mélyen tisztelt kun matrónát (nagykun, mesterszállási , ahogy a Hegedűsök is, és csak később, úgy 1880 körül jött át a Kiskunságba, Kunszentmiklósra férjével együtt) csak és kizárólag az orosz katonai megszállás hónapjai késztették naplóírásra, na jó, nevezzük egyszerűen feljegyzéseknek. Keresetlenségével, őszinteségével és egyidejűségével igazi gyöngyszeme a múlt század irodalmának. Számomra soha nem a terjedelem garantálja a történelmi hitelességet, hanem az átélt jelenlét. Ráadásul Ő az én Nagyanyám (Mamámka). Az egyik.

A másik Blans Sándorné sz. Weinhardt Teréz (Ómami) (Cservenka, sokgyermekes sváb család, szorgalom stb. Tele van velük a világ NSZK-tól Kanadáig. Nem egy elkallódós típus. Amúgy, többségükben nazarénusok).. Legkisebb gyerek, noch da zu lány, kb. 150 centis és mellette hat darab kettő méteres báty, de tényleg. Szerelemből ment férjhez, és ez azon a vidéken, ahol az öregek döntötték el ki, kivel... hát nem kis érdek érvényesítő képességet sejtet. De hát Blans Sanyi - az idősb - nagyon csinos fiú volt, jelzem az ifjabb sem nézett ki rosszul, mellesleg sokáig országos futóbajnok, egyébb bajnokságait borítsa jótékony feledés, és remek körorvos vált belőle, ha eleinte nem is volt túl tehetős, mármint az idősebb, később igen jó gazdának bizonyult. Ő nem írt, mármint Ómami, hanem gyűjtött, ráadásul könyveket. Goethe, Schiller, Wieland összes művei és ez még csak a feje, mert németül, gót betűkkel (mellesleg legkisebb lányom Orsi szenzációsan tud gót betűket is rajzolni, átöröklés talán. Vagy esetleg "csak" a keze ügyes, végül is egy fogorvos palántánál ez nem feltétlenül hátrány…), és mind rám hagyta, nem beszélve a bájos helyesírással elkövetett szakácskönyvéig. Meg a Jókai-kat és a Herczeg "Ferencz"-eket is. És húsz évfolyam „Új Idők”-et. De mégis tudhatott valamit, mert minden unokája diplomás, és ha nem is mind Magyarországon, de megélnek. A férfiak viszont pénzt gyűjtöttek mindkét ágon (sokat), és aztán periodikusan el is veszítették, ha a történelem úgy akarta, ahogy, ha egyáltalán. Meg, ha pucolni kellett. És a Délvidékről kellett. A Kiskunságban meg simán elvették, de lagalább maradhattunk itthon, már aki. Azután már csak a könyvek gyűltek, 's meg is maradtak, az unokákkal és a diplomákkal együtt. Hogy is kezdtem?

A víz szalad, a könyv marad
.