Doxa elment. Doxa ment el. És mi is vele egy kicsit . Egy korszak. Csak most láttam be. Persze nem volt túl jó dobosa a MINI -nek, de a dobosa volt. Akkor. A TÁTIKÁ -ban, meg, ahol kellett. A Bemrakparton , és akkor. Osztálytársam volt, a Vörösmartyban, meg egy zenekarban is voltunk Oh Wastaps!. És Pancának még el se mondtam. Azóta találkoztunk.(a szerk.) De, szerintem, tudja. Percek alatt terjedt el. Egy ember a magyar beat hőskorából, nemzeti érték. Évi telefonált (a Gaál), meg az Uhu (a Garami) és a Fekete Barna ott ült vele szemben, ezért nem akarta túlbeszélni, de aztán fölhívott. Azt mondta, ne vegyem a szívemre. Ne, mi? Uhu okos, meg már voltak veszteségei. Tudja. Tényleg. De neki nem volt az osztálytársa, meg nem annyi idős mint én. És aztán reákattintottam Holdházy Katira, mint ahogy az elmúltnapokban sokszor........... Cicus , Pisti és Cini siratjuk, és ez nem szóvirág