Bár ennek a szórólapnak az egyik elődje nekünk nagyon bejött, mégsem hiszek igazán az orvosi reklám célszerűségében. Jó, vegyék észre, hogy vagyunk, de ennyi. Igen csekély az esély, hogy ezen az úton találjuk meg azt a gyógyítót, akire akkor és ott szükségünk van. A szomszéd szép szava sokszor jellemzőbb, informatívabb lehet mint egy szórólap. Persze nincs garancia arra, hogy igaza van. Sőt! Vagy mégsem.

És a feneség az, hogy itt a bizalmat meg kell előlegezni! Hogy tisztességesek vagyunk, és esetleg még értjük is a szakmát, arról csak a tapasztalás győzheti meg az elszenvedőt. Magunké, vagy a másoké, szerencse dolga..

Ráadásul ez biológia, ezért - sajnos, vagy háll' Isten - az eseményekben sem mindig az orvos a fő tényező. Kitehetem a lelkem, és nem sikerül. De rendszerint igen. Néha a harminc éves rutin, néha egy kollégiális jótanács segít. Sajnos, amit a paciens lát, az csak a külcsín, és hogy alatta mi van, azt az orvos tudja (talán) és a Fennvaló (biztosan). Emellett nagyon nehéz megküzdeni az átlag honpolgár ostobán önpusztító nemtörődömségével. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mindent megteszünk amit tudunk, és erre akkor is rákényszerülnénk, - mert ebből élünk - ha a szívünk nem így diktálná.

 

De így diktálja!

 

Az üzlet és a gyógyító munka nehezen egyeztethető össze. És úgy alakult, hogy a minőségi anyagok, eszközök egyre ritkábban potyognak az égből. A kvalifikált munkatársakat is meg kell fizetni.

Ki gondolná? Gáz, villany, Önöknek magyarázzam? A kezeléseknek tehát ára kell, hogy legyen, de ezt az árat az - amúgy igen jól fejlett -harácsolási ösztönünk határozza meg a legkevésbé.

Alapelv, (én mondtam, hogy lesz még. A szerk.) hogy konzultációért, diagnózisért, fájdalom csillapításért, recept felírásért általában az un. orvosi munkáért, nemigen kérünk pénzt, akkor sem, ha ez nem egy nagyobb kezelési periódus része. Nem beszélve arról, hogy a diákok, pedagógusok, katonák, általában komoly kedvezményt kapnak, vagy más könnyítést, például részletfizetést. És ráadásul itt az összes egészségpénztár, üdülési csekk, meg amit akartok! A nyugdíjasok lefosztása sem fér össze az izlésünkkel.

A munkatársakat igen kemény kritériumok alapján válogatjuk meg. Néhányszor- no nem túl sokszor- tévedtünk, de tanultunk belőle.

Kedves párom azzal, hogy hajthatatlanul képviseli a munkamorált és a korrektséget, rengeteget segít. Némelyik, háll' Istennek már "önállósult" munkatársunk esetében ez az alapállás alig felülbecsülhető meglátásokhoz vezetett (vö. megszenvedett evidenciák). Szóval Ő, mármint Évi forszírozta, hogy az általam könnyedebbnek, és ezzel együtt talán felszínesebbnek ható bevezetőt vegyem egy kicsit komolyabbra, mert Önök megérdemlik! Pontosabban úgy fogalmazott, hogy Önök talán majd nem vesznek elég komolyan, mármint engem. Engem?! (A szerk) Szóval, hogy ki fognak röhögni!!+!! Téged. ( a Főszerk.)

 

Amint azt nyilván észrevették, hallgatok Rá (de sőtt inkább, Reá, mert az előző változat egy egyiptomi istent takar, és ez talán mégis csak egy picit túlzás lenne... a szerk.), és ezért szigorúan mellőzöm a felszínes és parttalan fecsegést. (Ilyen amúgy eddig sem volt... miért, tán volt? A szerk) Meglátják, ez a továbbiakban sem lesz másként.

De azért nem rejthetem véka alá : részemről a jelmondat továbbra is:

 

Don't eat yellow snow, azaz, ne egyél sárga havat! Ez a bölcsesség talán még Ötzi korából datálódik, már csak ezért is nagyon komolyan veendő! Alább az eredet egy másik megközelítését közlöm, a választás újfent az Önök privilégiuma! azért, amilyen simulékony vagyok.....( a szerk) Tudjátok a Koncz most éppen a azt énekli, hogy "ne legyél bánatos", úgy legyen! (Még mindig a szerk.)

 

Persze azért a rendelőinkben uralkodó, néha meghökkentően könnyed, de mindig kellemes, zenékkel teljes hangulat so'sem társulhat felszínességgel.

 

.

A gyógyítást mindig nagyon komolyan

 

vesszük, ebben nincs pardon.

 

 

 

 

 

 

is hozzá lehet jutni, mert mi - ha kell, ha nem - alapvetünk. A vérünkben van.

Arisztotelesz, Platon, Epikurosz, Apollon, Pallas Athene - néha Zeusz- esetleg Hillel, mindig kibújik belőlünk, pedig úgy küzdünk ellene, nem is hinnétek! És hát persze itt van Aszklepiosz (Aesculap), az első orvos, vagy, ki tudja? Ráadásul, egy kicsit sem hasonlít rám, tehát nem is lehet igazán profilírozott autentikus! Bár, ahogy most elnézem, talán az alkata és az a nemes tartás....