VIII.

 

A francia forradalom és szabadságharc aggodalommal és félelemmel töltötte el Európa uralkodó köreit. II. József halála, illetve II. Lipót trónra lépése egyszerre véget vet a felvilágosodás aránylag akadálytalan terjedésének. Lipót rövid uralmát a reakció előretörése jellemzi. II. Ferenc, aki Lipótot két év után követi a trónon, már a teljes reakciót testesíti meg. A magyar nemesség is retteg a forradalomtól, és ezért hallgatólagos szövetséget köt az uralkodóval a közös veszély ellen. Ez annyit jelent, hogy a nemesség szinte teljes egészében támogatja a Habsburgokat forradalomellenes háborúiban, azok viszont nem támadják a nemesi kiváltságokat.

A felvilágosult tanokat már megismert értelmiség körében mindinkább balratolódás észlelhető: főként áll ez a fiatalabb értelmiségre. Ebben a balratolódási folyamatban föltétlenül hozzájárul az is, hogy ebben az időben hazánkban több mint 12.000 francia hadifogoly tartózkodik. A kormányzat természetesen megszigorítja a cenzúrát, hogy a forradalmi tanoknak útját állja. Az újságok csak olyan híreket közölhetnek, amit mindenki tudhat. Minden hír, mely nyugtalanságra, ellenállásra vezethetne – tilos. Az országgyűlésről is csak óvatosan, válogatva szabad írni és természetesen az elhangzott beszédekhez sem szabad magyarázatokat, megjegyzéseket fűzni. Más országok forradalmáról csak a Wiener Zeitung híreit szabad közölni. (77.)

Az 1790/91-es országgyűlés foglalkozik a cenzúra kérdésével is és a kiküldött bizottság szükségesnek véli a cenzúra fenntartását, bár mérsékeltebb formában.

Az eredmény: A Pressburger Zeitungban is, fennállása óta először kivonalazott részeket találunk, a cenzúra nyomát. Érdekes, hogy ugyanakkor e cenzúra átengedi a Französische Cenetitution című cikket, pedig elég részletes ismertetése a forradalmi alkotmánynak.

A József által annakidején eltörölt „kizárólagos privilegium” újra megjelenik. Éppen a Pressburger Zeitung kapja, ötévi időtartamra, az országgyűlés cikkelyeinek kiadására. (78.) Szinte természetes, hogy ezt a kiváltságot sem tartják tiszteletben. Nem telik el két hét sem, már egy cikket találunk a lapban (26.sz.), hogy az ugyancsak pozsonyi nyomdász Weber jogtalanul adja ki az országgyűlés törvényeit. Úgy látszik Landerernek nem nagyon volt módja, hogy kiváltságát megvédje, mert nem csak azt közli, hogy a konkurencia jogtalanul jár el, hanem hogy hibásan közli a szöveget.

Egy új, bár nem hosszú életű rovattal gazdagodik a lap: A 40. számtól közli a királyi tábla előtt folyó perek adatait. (79.)

A napi hírek továbbra is referáló jellegűek. A többi hír ad némi változatosságot a lap tartalmának. Mintha vissza akarna térni a hatvanas évek szerkesztési programjához. Találunk cikket a só hasznáról a gyógyászatban. (1792. 2.sz.) Leírja a török követ ünnepélyes fogadtatását az udvarnál. (18.sz.) A március 1-i szám négyoldalas mellékelte az elhunyt II. Lipótot búcsúztatja. A tatárokról is van egy háromfolytatásos ismertetés. (80.) A 83. számban egy „assignata”-t mutat be. Nagy Péter cár életrajza nyolc folytatásban jelenik meg. (81.) Ezúttal nem állapítható meg, honnan származó cikket törölt a cenzúra. (11.sz.) Egész modern külsejű cikkben ad hírt (nagybetűs címmel) Frankfurt december 4-i súlyos napjáról, az ott lezajlott német-francia összecsapásról.

A 41. számban bejelentik, hogy a lap a továbbiakban nem szerdán és szombaton, hanem kedden és pénteken jelenik meg. Valószínűleg a postajáratok napjának megváltoztatása hozta a változást.

Van igazság abban, amit az 1793. évfolyam borítójának verzóján közöl: „Diese Zeitung, welshe sich wegen ihern Originalnachrichten von der Mange der deutschen Zeitungen ausseischnet, wird wie bischer mit besonderen Fleise fortgesetzet werden.” Tényleg, számos hírt közöl levelezőktől, különösen a birodalom területéről és kevesebb az átvett hír.

Főtéma ebben az évben természetesen a francia forradalom és az intervenciós háború. Például teljes számot szentel XVI. Lajos perének tárgyalására. Hat oldalon keresztül közli a kérdéseket és válaszokat. (1.sz.) A lap teljes szélességére kiterjedő főcíme is: „Eriegs- und Staats-Begebenheiten aus den K. K. Erbländern. A 13. szám nagy teret ad London és az angol flotta ismertetésének.

Elképzelhetjük, hogy 1794-ben milyen cikket találunk az alatt a cím alatt: „Jakobiner Verfolgung is Polen.” Hasonló hangú az elmúlt év eseményeiről közölt összeállítás is. (82.) Heutige Post címmel rövid hírt közöl az angol flotta megjelenéséről Dünkirchen előtt, azzal, hogy bővebben is be fog számolni a történtekről. Ez a részletes beszámoló azonban elmarad. A lap többé-kevésbé érdektelen napihírekkel van tele. Nagyon meglátszik, hogy a lap anyaga erős válogatás eredménye. Ugyanis a cenzúrarendeletek egymást követik.

Hiába azonban akár a legszigorúbb cenzúra, a francia forradalmat nem lehet meg nem történtté tenni, hatása hozzánk is eljut és erős visszhangot támaszt. A Martinovics vezette magyar jakobinus mozgalom rövid életű és a reakció véresen megsemmisíti. A Pressburger Zeitung is hírt ad Martinovics és társai kivégzéséről. A beszámoló csak a tényekre szorítkozik, természetesen.

A hazai jakobinus szervezkedés nem lett és nem is lehetett eredményes, hiszen nem voltak mögötte tömegek, csak egy kislétszámú értelmiségi csoport. A felvilágosodás és a francia forradalom eszméi azért tovább élnek, ezek indítják el a polgárosodásért és a nemzeti önállóságért vívott küzdelem különlegesen magyar megjelenési formáját, a nyelvújítást és az irodalmi megújulást.

A mozgalom vérbefojtása után az elnyomás magátólértetődően még súlyosabb. A haladó eszmék hatásának megszüntetésére Bécs mindent megtesz. Még a jakobinus per lezárása előtt megjelenik az egész birodalom cenzúraügyét szabályozó General-Zenzurverordnung. Ennek bevezetését a helytartótanács ugyan visszautasítja, azzal az indokolással, hogy a magyar sajtóügyet már 1793-ban szabályozták, de a rendelet szelleme nálunk is érvényesül. (83.)

A Pressburger Zeitung is a cenzúra szigorúságát tükrözi. Szürke, egyhangú a lap. Magyar vonatkozású hírt alig találunk. Így jellemezhetjük a Martinovics-per utáni három évet. Ugyan az 1797. évfolyamban már fel-feltűnik Napoleon neve, de egy-két dicsőítő versen kívül csak jelentéktelen eseményekről beszámoló hírek. Az 1798-as év hasonló, de már túl van a mélyponton. Új rovat is indul: „Wechselkours in Wien.” Még a könyvhirdetések között is csak nagyon elvétve találunk magyar címet. Egyetlen elmefuttatás: Miért nincs béke Franciaország és Anglia között?

Teljes joggal írja Csokonai Vitéz Mihály Széchenyi Ferencnek, 1798. január 23-i levelében: „Imé alig jön ki esztendőnként egy-két valamit érő könyv, a tipográfiák megint imádságos könyvekre és kalendáriumokra szorultak, teatrumunk a maga bölcsőjében megholt az olvasás a közönségbe megcsökkent, legjobb literátoraink vagy meghaltak, vagy szerencsétlenségbe estek, a többiek elhallgattak, nincs aki őket serkentgetné. Veszedelmes állapot!” (84.)

A lap a mostoha viszonyok közt is igyekszik fenntartani magát, hogy olvasóközönségét megtarthassa újabb rovatokat kezd: A pesti árakat közli Preies Courrant címmel. Todesfälle rovata a nevezetes emberek, állami hivatalnokok stb. halálhírét közli. Az érdekesebb hadijelentéseket külön lapon, Besondere Beylage elnevezéssel közli. A figyelmet magáravonó elrendezés, egészhasábos szedés a jellemzője. Nagyon gyakran egész oldalas könyvhirdetések láthatók, de majdnem kizárólag német nyelvű könyveket hirdet.

A háborús konjunktúra, a Napoleon által elrendelt kontinentális zárlat kedvező hatással van a magyar mezőgazdaságra, annak ellenére, hogy a Habsburgok legfeljebb csak látszatintézkedésekkel enyhítik a nyomasztóan súlyos vámrendszert. A tőkés fejlődés is megindul az országban; főleg a kereskedelmi tőkefelhalmozódás említésre méltó – az osztrák védővámrendszer ellenére. A gazdasági élet minden gyarmati kizsákmányolás és korlátozó intézkedés ellenére – ha nagyon vontatottan is – de fejlődik. Az intervenciós háborúnak nyersanyagra van szüksége.

A lap már nem csak a pozsonyi gabonaárakat közli, hanem a bécsieket és brünnieket is. Hasonlóképpen figyelemmel kísérhetjük az egyre emelkedő élelmiszerárakat is.

A mezőgazdasági termelés mennyiségének emelését célozza az is, hogy Tessedik szarvasi iskolája hivatalos támogatásban részesül. Az egyetemi alap terhére 400 forint fizetést rendelnek Tessedik „professzor” részére. (1799. 22.sz.)

A szellemi élet elnyomása – legalább is a kormányzat szerint – tökéletes. De még a buzgó cenzorok sem képesek mindent észrevenni. Egy könyvhirdetésben látjuk „…Spartakus sei einer von der wenigem Sterblichen, die grösser Waren, ale ihr Stand, ihr Volk, ihre Zeitlhufte, und selbet in Ruf.” (1799. 98.sz.)

Az alaposan megrostált híranyagot csak ritkán szakítja meg egy-egy nem közlésjellegű írás. Pl. „Ueber die Aussicht zum Frieden.” (1800. 8.sz.)

Döntően fontosnak tartja Bécs a köznyugalom megóvását. E célból még azt is megtiltják, hogy a cenzúra által törölt cikk helye üresen maradjon. A bécsi magyar újságok az országgyűlésről csak a Pressburger Zeitung nyomán írhatnak. Hogy aztán az átveendő híranyag kifogástalan legyen, a kancellár a nádor intézkedését kéri, hogy a pozsonyi újság a propozíciókat, reprezentációkat és rezolúciókat egész terjedelmükben szóról-szóra közölje, míg a regnicoláris bizottság munkálatait csak kellő válogatással tegye közzé, nehogy az egyszerűbb újságolvasókban hamis reményeket ébresszenek. (85.) Nem is találhatunk a lapban olyan közleményt, mely bármifajta reményt is ébreszthetne. Különben is magyarvonatkozású híreket keveset találunk. A számonként oldalakat kitöltő könyvhirdetések között is csak nagyon elvétve akad egy-egy magyar cím. De azok legalább „felvilágosult és érdekes” munkák. Pl. „Purgatorium Létele, melyet Vittola Antal megmutatott. F.C.T. pedig magyarra fordított. Opus singulare. 800 18 kr. (1801. 60.sz.)

Valószínűleg „nem lehetünk elég éberek” jelszóval hozzák létre 1803-ban a Rezensurierungs-Komission-t. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy II. József uralkodása alatt „könnyelműen” engedélyezett könyvek forgalmát megszüntesse. Két év alatt, több mint 8500 könyvet tilt el a bizottság, az 1791 előtt megjelent, vagy behozott könyvek közül. (86.)

Az elnyomás ugyan kevésbé érinti a folyóiratokat, mint a hírlapokat, de azok száma is csökken. A politikai lapok közül viszont az 1805-ös évet csak a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung, a Pressburger Zeitung, az Ephemerides Statistico-Politicae (Pozsony) és a bécsi Magyar Kurír éli túl. (87.)

A Pressburger Zeitung ugyan feltünteti egyes cikkei forrását, de az angol lapok: Times, Morning Cronicle stb. forrásaként való megjelölését nem vehetjük túl komolyan. Tudjuk, hogy külföldi és háborús híreket már 1798. óta csak a Wiener Zeitung nyomán szabad közölni. (88.)

Egy jellemző cikk az 1805-ös évfolyamból: „Paris von 22. sept. …Der Kaiser (Napoleon) soll zu die chef sin Boulogne gesagt haben „Meine Herren auf Weynachten werden wir in Wien!!!! (Credat qui vult ) und zu Ostern in Boulogne seyn. (Letzteres ist glaubwürdig).”

Az 1806-os év sajtótörténetének kiemelkedő eseménye a pesti Hazai Tudósítások megindulása. A Pressburger Zeitung 48. számában találjuk a Híradás a Pesti Magyar Újságról. – közleményt. Kultsár István „az ékesszóllásnak (!) néhai Tanítója” így ír: „A magyar nyelvnek virágoztatását óhajtya(!) nemzetünk. E’ végre igen hathatós eszközök az újságok. Ezért Pesten olly(!) eredeti magyar újságot kezdek, melly(!) kiváltképpen Hazánkra, és a’hoz tartozó régi, és mostani Országokra fog terjedni. Ennek tárgyai lesznek mind azon dolgok, mellyek polgári állapotunkat bármiképen illetik, akár közel akár távul(!) történjenek. Mi az által, hogy Magyar Ország tagjai vagyunk nem szűnünk meg Európának polgári, és az emberi nagy társaságnak tagjai lenni.”

A 62. számban újabb híradást találunk: „Európának virágzó nemzetei eleven bizonyságok, hogy az Országok nemzeti nyelvöknek elterjedésével szemlátomást boldogulnak. Illy(!) szerentsét reménylhetünk mi is Felséges Urunk kegyelméből, ki nyelvünket, melly(!) már 15 esztendeig nyilván tanítatott vala, új Törvény által az Országos Hivataloknak folytatásokra felemelte. Ezen felséges Intézet buzdító jeladásul szolgálhat minden Hazafinak, hogy a ’Nemzeti Nyelv’ gyarapítására erejöket egyesíttsék(!). Illy(!) nagy, illy(!) boldogító czélra törekedni valóságos ditsőség. Én is eltökéllettem(!) magamban, hogy Pesten olly(!) köz Levelezést kezdjek, melly(!) midőn a’ hazali nyelvet terjeszti, egyszersmind Országunk neveltebb Fiainak, és leányinak hasznos mulatságot szerezhessen.

2. Rég óhajtotta már a’ Magyar Nemzet, hogy a’ Haza kebelében nyilvánvaló szava lehessen. Ezt kívánta a’ Nemzeti méltóság. Kiki sajnosan érezte, hogy a’ legszebb hazai híreket is, mint a’ Magyar gyapjút határainkon túl kellett küldenünk, hogy onnan más színben viszsza(!) térhessenek. Ellenben a’ Külföldi Tudósítások mindféle nyelven elöntötték hazánkat, és, magunktól elfordítván figyelmetességünket, elszunnyasztották hazafiui tüzünket. Azért reménylem, hogy a’ Haza előtt kívánatos dolgot tselekszem, ha, a’ FÖLSÉGES TSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI ENGELEMNEK szoros értelme szerént, egyedül Magyar Országot, és a’ Magyar Koronához tartozó Országokat tészem figyelmetességem tárgyává, és „HAZAI TUDÓSÍTÁSOK” nevezet alatt valóságos eredeti Újságot kezdek. … Noha mostani sorsokban is a’ Lakosoknak állapotjok Olly(!) érezhető következéseket okozhat Hazánkban, hogy szükségesebb rájok figyelmeznünk, mintsem Külföldi Újságokban a’ kevély Angolna Indiai Kintsekkel megrakott hajóit számlálgassuk. … A’ ki mindég a’ külföldi dolgokat szokta tsodálni, nints abban az a’ szívbéli erő, hogy Nemzeti tulajdonságait megtarthassa. A’ szóllásban(!), öltözetben, erköltsi szokásokban kész majom; midőn különben eredeti tulajdonságait nemesítvén, szokásait tsinosítván, erköltseit felemelvén a’ Nemzeti tökélletesedésben,(!) mássoknak ditsőséges példájokká lehetne.

Még végre az egész Hazának gazdagabb Fiaihoz fordulok és a’ Nemzet ditsőségére, ’s országunk boldogságára kérem, hogy ezen új igyekezetet itt a’ Haza közepén Gyámolítani méltóztassanak. Előre is bizonyosokká teszem, hogy a’ mivel nagylelkűségök ezen Újság gyarapítására adakozik, ezt más úton Nemzetünknek, és nyelvünknek javára szentelik. Most vagyon ideje, hogy megmutassuk, melly(!) hathatósan kívánjuk Hazánknak igaz boldogulását.”

Tudjuk, hogy ez nem hazafias köntösbe öltöztetett reklámszöveg, hanem a haladásnak, a nemzettéválás igényének a tükröződése.

A Pressburger Zeitung nem ilyen igényes. A lap a XIX. Század első tizedének végén a lehető legszürkébb és unalmas. Ehhez ugyan az is hozzájárulhatott, hogy a kiadó-szerkesztő, a jakobinus Landerer, a börtönben megrokkanva utolsó éveit éli. Nincs se ereje, se kedve, hogy a lapot fejlessze. Ezekben az években legfeljebb a gazdasági élet élénkülését mutatja az újság. Tizenegy helyről közli a gabonaárakat (ebből nyolc magyar város), az állampapírok és a különféle pénznemek kurzusát.

1810-ben meghal Landerer. Így az 1811-es évet már másik szerkesztő írja. A lapnak ebben az évben új melléklete van, mely irodalmi, ismeretterjesztő, családi jellegű. Tartalmából: Az albánok ismertetése, Heilkunde, Novellen (pár mondatos megjegyzések), Mode, Züge aus der Thiervält. Rövid versek. Regantschaft is England in Jahre 1788. Anekdote, Guter Rath. Seltsame Diebuergreifung stb.

Ebben az évben kisebb betűtípust használ a nyomda, így a lap tartalom bővebb ugyanolyan oldalszám mellett.

A francia háborúk nem csak gazdasági fellendülést, hanem inflációt is eredményeztek. A háború óriási összegeket emésztett fel (az államadósság a háború végére 676 millióra növekedett), és az amúgy is ingatag alapokon álló államháztartás kénytelen az infláció eszközéhez nyúlni. Ez olyan méretűvé válik, hogy 1811-re 100 ezüstforint 960 papírforintot ér. A devalváció elkerülhetetlen. 1811-ben el is rendelik és a papírpénzt egyötödére értékelik le. A még ebben az évben összehívott országgyűlés nem hajlandó a kormány pénzügyi intézkedéseit alátámasztani, a kormány pedig a magyar nyelv használatának kiterjesztésére vonatkozó javaslat kérdésében helyezkedik mereven elutasító álláspontra. Így a két főkérdés tárgyalása zsákutcába kerül. Erre az uralkodó az országgyűlést feloszlatja. Ez a cselekedet egyszersmind az alkotmány félretételét is jelenti.

Az 1812. évben a Pressburger Zeitung a Landerer örökösök kezéből visszakerül a város tulajdonába. A város a jogot árverés útján adja bérbe a továbbiakban. A lap címe is: K.K.Priv. Städtische Pressburger Zeitung 1812. jan. 7-től.

1812-ben új fej kerül a lap élére: A Hungáriát jelképező nőalak és egy, a véres címerére támaszkodó Merkur. A tervező minden bizonnyal jelképet akar ezzel a lap élére helyezni. A lap tartalmán nem látszik lényeges változás. Szürke napihírek, időnként rendkívüli mellékletben közölt háborús hírek. Hirdetések, közöttük ritkán egy-egy magyar. A 47. számban Csokonai Vitéz Mihály Poétikai Munkái, kiadta Márton József IV. Darab Bétsben 1813. békötve 6 fl. 48 kr.

Az 1814. évben a hazai híreket Hungaria címmel jelzi. Az oldalszámozást félévenként kezdi. Bizony más említésreméltót nem tudunk mondani erről az évről, de a következőről sem.