VII.

 

Magában a Pressburger Zeitungban nem nagyon bukkanhatunk nyomára annak, hogy a felvilágosodás gondolata már hazánkat is elérte. Igaz, hogy ez a hatás még nagyon erőtlen, de a Freund der Tugend már tükröz felvilágosult eszméket, ha bátortalanul is. A felvilágosodás gondolata Angliából, a tőkés fejlődésben élenjáró országból indult ki, de francia földön, ahol a burzsoázia és a feudális abszolutizmus ellentéte már kibékíthetetlen, fejlődik ki. A polgárságnak ez az ideológiája Voltaire, Rousseau és az enciklopédisták munkája nyomán terjed mindenfelé, ahol a polgári társadalom kialakulásának előfeltételei megszülettek.

A tőkés termelés kialakulását a feudális rendszer szinte lehetetlenné teszi. A feltörekvő, anyagilag megerősödő polgárság, mely lépten-nyomon a feudalizmus hűbéri korlátaiba ütközik, egyre élesedő harcot vív céljai eléréséért. A józan ész, a felvilágosult gondolkozás harcol a múlt sötét hagyományai, maradványai ellen. Az ipar, a kereskedelem szabadságát követeli, emellett az egyén szabadságát és függetlenségét, a szó és gondolatszabadsággal együtt.

Hazánk a tőkés fejlődésben érthetően nagyon hátul jár. Polgársága gyenge, vékony réteg csupán és ráadásul túlnyomó részben idegen nyelvű. Így nálunk a felvilágosodásnak tulajdonképpen csak társadalmi eszméi terjednek egy szűk, főként nemesi eredetű értelmiség körében.

A kormányzat természetesen mindent megtesz, hogy ezeket a „káros” eszméket távol tartsa a birodalomtól. Ez a törekvés azonban csak lassíthatja, de nem akadályozhatja meg a felvilágosodás eszméinek terjedését.

A francia enciklopédisták is ki voltak rekesztve a monarchia területéről, sőt még Montesquieu művei is csak Van Swieten-nek, az udvari könyvvizsgáló bizottság elnökének hosszas kérése és sürgetése után juthatnak be. (54.)

Azért bizonyos enyhülés látszik a cenzúra működésén. Az egyház reakciós befolyását az 1772. március 23-i rendelet szünteti meg: „A világi és szerzetes papság semmiféle theologiai munkát … vagy bármiféle más könyvet, … ne merjen nyomdába adni, mielőtt a helytartótanácstól megbízott cenzorok át nem vizsgálták és a szokott imprimatur-ral el nem látták.” Ezzel a püspökök ki voltak teljesen zárva minden cenzúrából, vagyis az egyházi könyvcenzúra meg volt szüntetve. Közli némi rezignációval Scherman Egyed. (55.)

A felvilágosodott eszmék lassan utat találnak a bécsi Burg falai közé is. Bár Mária Terézia magát Isten kegyelméből való uralkodónak vallja, de későbbi utóda, a már 1765-ben társcsászárrá lett József a felvilágosodás híve. Ezért gyakran nézeteltérés is van köztük.

Mint már jeleztük a Pressburger Zeitung tartalmán nem tükrözik észrevehetően a felvilágosodás hatása. Az 1773-as évfolyam nem sokkal színesebb, tartalmasabb, mint az előző években. A hírlap beosztása ettől az évtől kezdve általában hármas tagozású. Ausländische Begebenheiten, Inländische Vorfülle és Gelehrte Anzeigen vagy Nachrichten. Annyit még, hogy majdnem rendszeresen közöl verseket. Ezek többnyire dicsőítő költemények, vagy naivan bölcselkedő tartalmúak. A 39. számban találunk egy cikket a kievi püspök könyvtáráról, majd a frankfurti és lipcsei vásár könyvkiadási adatait ismerteti_ 1070 mű német és latin nyelven, 142 mű francia és angol, valamint lengyelül. Sajtó alatt 350 mű. Ugyanebben a számban egy személyi hírrel is találkozunk: Voltaire felgyógyult és folytatja a Párisi parlament története című művét. A 46. számban egy könyvhirdetésben Bessenyei György nevével találkozunk. Mint fordító szerepel. (55.) A 47. számban Wallaszky Tentamenjét hirdeti. (57.) Itt jegyezzük meg, hogy egyes könyvek hirdetése hosszabb-rövidebb ismertetést is tartalmaz. Az 53. számtól kezdve új fejdíszítést használ a lap. A cím fölött középen korona, balján a magyar, jobbján a városi címerrel. A fej díszítését időnként megváltoztatják. Néha talán még szimbólumot is láthatunk benne.

A következő évben (1774) már nem használ vezérszót, de még lapszámozást sem. A 2. számban beszámolót találunk az újévi színházi előadásról. A 7. számban két könyvhirdetés, amit megemlíthetünk: Bessenyei: Buda Tragédiája és Windisch lapjának a Pressburger Wochenblatt-nak három évfolyamát hirdetik. (58.) A 34-36. számban a szerkesztő próbálja elkülöníteni a különféle tartalmú cikkeket. Így: Erfindungen und Unglückefülle und Wordgeschickte. Időnként különben össze is vonja ezeket a címeket. Időnként színházi híreket is közöl. Pl. a 37. számban: Theatral Neuigkeiten. Általában minden számban van vers ez évben is, néha több is. A szerzőt egy esetben sem közli.

A 41. számban színesen, érdekesen ír a hazánkon átutazó török követről. Találunk hirdetéseket a karlócai illir kongresszusról is. (59.) Beszámol a lap az Eszterházán tartott ünnepségekről is, megemlítvén, hogy egyik este Haydn L’Infidelta Delusta című operáját adták elő. (54.sz.) Időnként Schulsache címmel iskola-oktatási híreket közöl. A szőlőművelésről is olvashatunk Oekonomische Anzeigen címmel. (60.)

Az 1775. évben változatlan a lap külseje, a tartalma is hasonló értékű. Négy folytatásban színes, sőt szinte izgalmas „riportot” közöl a pesti árvízről. (61.) Arról is beszámol, hogy Csáktornya közelében, azon a helyen, ahol Zrínyi Miklós a költő és hadvezér egy vadkan áldozata lett, emlékkövet emeltek (58.sz.) A 91. számban Dugonics: Trója veszedelmét hirdetik. (68.) Csaknem teljes egészében az angol alsóház ülésével foglalkozik a 103. sz. Érdekessége ennek a tudósításnak, hogy a „Pressefreiheit” szót minden előfordulásakor vastag szedéssel adja. Végeredményben ez is egyfajta megnyilvánulása a sajtószabadság utáni vágynak.

Mintha szebb, egységesebb benyomást tenne az olvasóra az 1776-os évfolyam lapjainak külseje. A tartalom különben megfelel az előző éveknek. Sok verset találunk most is. Ugyancsak alkalmi, dicsőítő versek esetleg moralizáló tartalommal. Pl. Zweck ohne Mittel stb.

Érdekes hírt találunk a 2. számban: Ismerteti a bécsi Lesekabinet hírlap és folyóiratait. 14 francia, 3 angol, 8 olasz és 25 német nyelvű periodikát olvashat az érdeklődő. A 28. számban egy táblázat: 109 város 1775. évi születési, házassági és halálozási adatait közli. A következő számban J. H. szignóval jelzett cikk a pozsonyi színházi viszonyokról. A 81. számban először vezeti be „Anzeige” címmel a hirdetéseket.

A következő években a híreken kívül legfeljebb egy-egy ismeretterjesztő cikket találunk. Így az 1777. évi 52. számban: Auszug aus einigen Zeitungablättern der alten Römer, Acta Diurna genannt címmel. A hathasábos cikk szemelvényeket is közöl a római hírlap 585. évi (Ab urbe condita) április hóból. Franklin Benjámin vázlatos életrajzát is közli a 100. számban, természetesen a Franklin által írt sírverssel együtt.

A cím betűi díszesebbek és egy szerény szalagdísz zárja le a fej adatait az 1778. évfolyamban. A 2. számban a budai egyetemen előadó professzorokat sorolja fel. A 4. számban megemlékezik Jelky Andrásról és foglalkozik Benyovszky Móriccal is. (63.) A porosz-osztrák háború kitörését az 55. számban közlik, röviden de kiemelt szedéssel. A háború eseményeit Kriegasachen címmel közli, megemlítvén, hogy a Wienerisches Extra-Blatt melyik számának híranyagát adja. (Az 58. számtól.) Érdekes lenne megtudni, hogy a terjedelmes cikkben hirdetett „Einleitung in die Bücherkunde.” (M. Denis műve) (64.) című könyvet hány példányban és kiknek sikerült eladni.

Az 1780. év 7. számában új rovatot találunk: Verzeichnies der allhier Zu Pressburg angekommenden Framden. Terjedelmes felsorolás ez, néha több hasábot is elfoglal. Lehet, hogy ezért, még az év vége előtt megszüntetik. (Utoljára a 78. számban találjuk meg.)

Most újra élénkebbnek, színesebbnek és tartalmasabbnak látszik a lap. Közli pl. Fiume, Buccari és Königshafen kikötők forgalmát. (9.sz.) Hírt ad Cook kapitány haláláról a 10. számban, a következőben pedig Maulpertsch három innsbrucki mennyezetképét. Egy angol csodagyerekről is tudósít, az akkor divatos árnyképpel illusztrálva. (14.sz.) Megtudjuk, hogy a lipcsei tavaszi könyvvásárra 8106 művet vittek ez évben, 543-mal többet, mint az előző évben. (41.sz.) Egy esztergomi hír arról számol be, hogy a hercegprímás két régi alkalmazottjának nevességet adott. Régi joga ez az esztergomi érseknek, mondja a cikkíró. (60.sz.) Ha nem csalódunk, tizenöt éves fennállása alatt ebben az évfolyamban szerepel a leghosszabb szó: Stadtrauchfangkehrergerechtigkeit, csak 33 betű.

A 97. számban adnak hírt Mária Terézia megbetegedéséről, a következő szám már halálát jelenti.

Úgy tűnik mintha a 100., 102. és 105. számot nem az állandó szedő készítette volna, talán egy idős, konzervatív nyomdász. Ugyanis az említett három szám oldalain újra feltűnik a már évekkel ezelőtt elhagyott vezérszó.

Mint ahogy a Pressburger Zeitung is beszámolt róla, a kegyes királynő, Mária Terézia 1780-ban „hat das Zeitliche mit dem Ewigen vertauscht”, hogy helyet adjon utódjának, Józsefnek. Az ő felvilágosult abszolutizmusát nem szükséges különösebben ismertetnünk. Célja mindenesetre – bár aufklérista vonásokkal – a birodalom teljes központosítása és elnémetesítése. A feudális rend számos elemét és hazánk gyarmati függését meg kívánta tartani, de az ország eddig elismert különállását nem. A történeti fejlődés, mely József idejében már a nemzeti államok kialakulása felé tart, túlhaladta az ő terveit. Számos rendelete (türelmi-, igazságügyi stb.) föltétlen haladást jelent. A mi számunkra cenzúrarendelete bír különös érdekkel, mely „…szabadelvűségét tekintve – kiválik minden európai egykorú sajtótörvény közül.” (65.) A rendeletben, mint József egyéb intézkedésében is, a teljes centralizáció tükröződik. Felállítja a Bécsben működő Bücherzensur-Hofkomission-t, melynek vezetését az ifjabb Van Swietenre bízza. Ez alá a hivatal alá minden tartományban egy-egy Bücher-Revisionsamt van rendelve, „s a könyvvizsgálati ügyek tekintetében szükséges rendszabályok életbeléptetésével egyes tartományokban az országos hatóságok bizatnak meg.”

A rendelet „…erkölcstelenség és ronda szószátyársággal…” szemben teljes szigort követel a cenzoroktól. Ugyancsak tiltja katolikus és általában a keresztyén ellenes munkákat. Bírálatok, hacsak nem gúnyiratok, nem tilthatók el. Egész munkákat egyes botrányos kifejezések miatt nem lehet a közreadástól eltiltani. Minden munka, mely lényeges befolyással van a tudományra, tanulásra, vallásra, Bécsbe terjesztendő, az illető tartománybeli szakavatott személy aláírásával, hogy az országos törvényeknek megfelel. Ami a hirdetéseket, újságokat, imádságokat stb. illeti, ezek az egyes országos hatóságok mellett fennálló a cenzúrai ügyekben referáló tanács által csak rövid úton vizsgálandók meg (66.) Mint láthatjuk, a cenzúra összehasonlíthatatlanul enyhébb és az eddigi rendeletekkel ellentétben azt határozza meg, hogy mit kell feltétlenül átengedni a cenzoroknak, nem pedig, hogy mit kell megtiltani. Megszünteti József a kizárólagos privilégiumokat és lapengedélyeket is jóval könnyebben adnak ki. Természetesen a magyarországi hírlapirodalom örvendetesen fellendül. Míg 1764 és 1780 között összesen 8 hírlap és folyóirat indult, közülük csak 1 magyarnyelvű, addig 1781-1790 között 23 lap. (Tíz magyar nyelvű.) (67.)

Az 1781-es esztendő II. József uralkodásának első éve. Különös változást ugyan nem tapasztalhatunk, de az évfolyam átlapozásakor mégis úgy látszik, mintha a lap nem lenne olyan naiv és provinciális színezetű, mint az előző, különösen a korábbi években. Számos császári rendeletet közöl, legtöbbször kivonatosan. Pl. a cenzúrarendeletet a 25. számban. Ezt a rendeletet különben már a 18. számban jelzi, megemlítvén: „…der dritte der merkwürdigste ist.” Azaz a rendelet 3. pontja, mely a kritika szabadságáról szól.

Érdekesebb közlemények ebből a kötetből: Az első számban egy Klopetook ódát találunk: „Ihr Tod.” Címmel. Természetesen nem ez az újévet köszöntő vers. A 32. számban egy érdekes, a korra jellemző hír: Bázelben súlyos pénzbüntetés mellett tilos a Walzen (Walzer?) tánc, egészségi okok miatt. Megtudjuk azt is, hogy Angliában a legnagyobb példányszámban megjelenő folyóirat a Stadt und Land (?) Magazin. Példányszáma 11.000. Ez évben is találunk híradást Benyovszky Móricról. (65.sz.) Egy másik hír Pest lakosainak számát közli. (66.sz.) Megtudjuk azt is, hogy a budai vár déli falának áttörésekor törökkori emlékek kerültek elő. (68.sz.) Rendszeresen beszámol a lap a kincstár által végrehajtott birtokeladásokról is. Egyik kimutatásban találkozunk a Pressburger Zeitung alapítójának nevével is. Füskut bánáti falut vásárolja meg Landerer 42.000 forintért. Ettől a falutól kapja később nemesi előnevét is.

A következő években is rendszeresen és részletesen közli az uralkodó rendeleteit. Érdekes összeállítást találunk az 1782. évi 8. számban. Az elmúlt év eseményeit írja le időrendi sorrendben. A mi korunkban a naptárak, a kalendáriumok szoktak ilyen visszapillantást közölni.

Ez évben a napihíreket a következőképpen csoportosítja: Ausländische Vorfälle, Erbländische Nachrichten és Inländische Begebenheiten. A Vermischte Anzeigen, rövid híreket jelent vegyes tartalommal. A híreknek még mindig nincs címük. Új bekezdéssel, vastagabb szedéssel nyomtatott városnév és dátum jelzi a hír kezdetét. A halottak névsorát rendszertelen időközökben, de időkihagyás nélkül közli. A hirdetések száma nem nagyon változik az előző évekhez képest.

A 82. szám egy alkalmi verset közöl magyar nyelven, időmértékes formában; annak bizonyítására, hogy nyelvünk legalább annyira alkalmas a klasszikus verselésre, mint a német. A 88. számtól kezdve a hír származási helyét jelölő városnevet – cím gyanánt – külön sorba szedi. Kempelenről, Tessedik Sámuelről találunk még hírt ebben az évfolyamban. (68.)

Az 1783-as évfolyamot mintha gondosabb kezek állították volna össze. Minden szám elején, a fej alatt egy-egy versszak szerepel, általában moralizáló tartalommal. Híreit az Inländische Begebenheiten-nel kezdi. A cikk első betűje iniciálé. A címül szolgáló városnév külön sorban, vastagabb betűkkel van nyomtatva. A következő hírcsoport az Erbländische Nachrichten. A híranyagot tartományonként csoportosítja: Oesterreich, majd a városnevek. Hasonlóképpen az Ausländische Vorfälle-nél. Pl. England, majd az onnan származó hírek London, Liverpool stb. cím alatt. A nagyobb gondosság azon is látszik, hogy a sajtóhibákat kiigazítják. Hibák voltak eddig is, de a helyesbítésre nem helyeztek súlyt.

Sajnos, ez a tetszetősebb elrendezés nem tartós. Már a 15. szám újra a régi módon készül. A lap tartalma nem lett színesebb ebben az évben. Időnként közli a pesti gabona és piaci árakat, néha kereskedelmi hírt is találunk. A 30. számban Bethlen Farkas könyvét jelenti (69.) A sokat ígérő Litterator cím a 40. számban, sajnos csak kélt könyvhirdetést vezet be.

Ebben az évben két új rovattal gazdagodik a lap. A Kurzgefasste Nachrichten és az Ämtsbeförderung. Előbbiben pár soros híreket ad, külön cím vagy dátum nélkül, az egyes híreket csak bekezdéssel választva el egymástól. Az utóbbiban, a címnek megfelelően hivatali előléptetésekről számol be. De ebben az évfolyamban már „valódi” címekkel is találkozhatunk: Türkenkrieg vagy Von der Reise Sr. Majestät das Kaisers. Ismeretterjesztő cikk alig van ebben az évfolyamban. Egyedül a veszettségről ír több folytatáson keresztül. Ugyanakkor több hírt találunk a léghajózásról és többször szembetűnik Montgolfier neve (70.)

1794-ben a fej alatt mindig egy klasszikus versszakot közöl Horatius, Vergilius, sőt Juvenalis írásaiból. Ugyanazt a verset két-három alkalommal ismétli meg. A lap külseje és beosztása egyébként nem változik. Ebben az évben a léghajózás az a téma, mellyel legtöbbet találkozunk. (91.) Nem csak külföldről érkeznek ezek a hírek. A léggömb Magyarországon is megjelent már, Budán, Pesten, Veszprémben, Nagyszombaton stb. A 43. számban Tessedik Sámuel négyhasábos írását láthatjuk a földművesek oktatásáról. Egy pozsonyi színházi előadásról számol be a 48. szám egy híradása: Zondi auf dem ungarischen Schlosse Dregel, a darab címe. A szerkesztő a következő megjegyzést fűzi hozzá: „Es war also der erate ungarische Neld, der auf die deutsche Bühne gebracht wurde. Etwas, was schon fiels Lange gevünscht haben.” Amint tapasztalhattuk, nem első eset, hogy a lap azonosítja magát a magyarsággal.

A hollandiai háborúról szóló címek már egészen „modernek”. Erlege Gewitter an Hollande-Firmamente, Wird nun firieg mit Holland? Das Kriegerische Holland. Holland, Mars und Oesterreich. Es wird nun Wahrer Ernst mit Holland. Endlich ist der Krieg mit Holland beschlossen stb. (72.)

A fokozódó elnyomás és kizsákmányolás még nagyobb mértékben nehezedik a nemzetiségi jobbágyokra, mint magyar sorstársaikra. Az elkeseredés nyílt felkelésbe kergeti az erdélyi román jobbágyokat. A Horia és Closca vezette parasztfelkelésről szóló tudósítások címei jelzik, hogy milyen messze vannak a román jobbágyok és kétségbeejtő állapotuk Pozsonytól, a pozsonyi hírlaptól és annak olvasóitól. „Schreokliche Berichte aus Siebenbürgen. Noch immer traurige inländische Begebenheiten. Siebenbürgen ung Ungarn. Terschiedene Tagbücher das siebenbürgischen Aufruhra. Siebenbürgens trauruges Sohicksal. (73)

December végén (103.sz.) kezdi a lap közölni Tessedik Sámuel írását: Uiber Landschulen von Verfasser das Ungarischen landmannes címmel. A folytatásokat hiába keressük a következő számokban, csak az 1785. évfolyam 17. számában folytatják tovább.

Megjelennek időnként és egyre gyakrabban egyes híradások alatt az aláírások, esetleg kezdő betűk. (Pl. 1785, 1.sz. Termischte Nachricht alatt D.T. A cikkíró Tállyay Dániel, a lap szerkesztője.)

Szinte meglepetés az első szám belföldi híreinek címe: Aus dem Vakerlande. Eddig is találkoztunk olyan megnyilvánulásokkal, melyek a németnyelvű lap magyarságát hangsúlyozták, de ebben az időben, amikor az uralkodó célja a teljes centralizáció és a magyar különállásának teljes felszámolása, tüntetésnek számít a magyarság mellett.

Többször találkozunk a hírek forrásának megjelölésével is. Pl. a bécsi híreknél: Aus Wienerseitung, Aus Kofseitung vagy Aus Privatbriefen.

Mintha szűkülne a lap érdeklődési köre: Elhagyja a halottak névsorát, gabonaárakat sem közöl. Ezzel szemben fejlődés, hogy a pozsonyi hírek elsőjeként majdnem rendszeresen beszámol az időjárásról. A hirdetések egyre inkább emlékeztetnek a mai apróhirdetésekre. Nincs kiemelt cím, az egyes hirdetéseket vonal választja el.

Ez évben is több léghajózásról szóló hírt találunk, sőt még egy verset is, melyet – a szerző megjelölése nélkül – Pilagre du Rosier léghajós halálára közöl. (70.sz.) Ugyanebben a számban van egy rövidlélegzetű írás a balettről. (Etwas von Balettan.) Mellékletben közli a lap a hollandokkal kötött béke szövegét. (74.) Végül egy hirdetés, mely Pozsony fejlett zenei életéről tanúskodik: Schauff Kunethandlung-jában Mozart, Haydn, Gluck kották kaphatók. (103.sz.)

Az 1786. évnek csak az első két számában találunk egy Martialis strófát. Utóbb teljesen elhagyja a számonkénti, talán jelmondatként szolgáló versszakot. A 23. számtól újra, bár nem rendszeresen közli a gabonaárakat és az eddigi Vermischte Nachrichten címet Miscellanien-el cseréli fel. Hírt ad az oroszokkal kötött kereskedelmi szerződésről és megtudjuk azt is, hogy Pozsonynak ebben az évben már 36.109 lakosa van. (12.sz.) Benyovszky Móricról találunk két cikket a 17. és 23. számban. Időnként színházi híreket is közöl. Cagliostro Visszaemlékezéseit négy folytatásban találjuk meg. (75.)

„Non quid facultas, sed Licentis quid velit.” Jelmondatot találunk az 1787. évi 1. szám címoldalán. Ezt a mondatot közli minden számban, egész éven át. A lap beosztása nem változik ez évben sem. A pozsonyi gabonaárakat most már rendszeresen közli minden második számban.

A következő és (1788) a török háború jegyében indul. A címoldalon egész évben ezt olvashatjuk:

„Tímpana ubique sonant, litui sonat undique elangor

Non habet internis pax, requiesque locum

Ferrea quies neget, est aetas: in vertice ferrum

In manibus ferrum, vir juvenisque gerunt.”

A nagyszámú háborús hír mellett találunk azért egy kis elmefuttatást is az időjárásról. (8.sz.) Die Witterung címmel. Blanchardról, a léghajósról is szó van (42.sz.) és egy könyvhirdetés: „Etelke-várott Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben 10 képekkel. Írta Dugonics András Poson és Kassa 1788 2 f1.”

A hirdetések külseje és szövegezése is fejlődik. Kiemelve, vagy nagyobb betűs szedéssel a kezdőszavak, melyek a hirdetés tárgyát, lényegét tartalmazzák: „Haus zu verkaufen, Kapital wird gesucht (4-5000 Gulden) vagy Haus und Fässer zu bekaufen.

A lap fejlődésének következő állomása az oldalszámozás bevezetése. Folyamatos számozás egész éven át, mint ahogy ma a folyóiratoknál szokásos. A lap kéthasábos továbbra is, de a két hasábot hármas függőleges vonal választja el. Az oldalszámozás a lap felső részén középen, szerény díszítés közt helyezkedik el.

A szokásos hármas beosztás ezúttal: Inländische Begebenheiten, Ausländische Vorfälle és Miscellanien. Újra közli az elhunytak névsorát. (A 46. számtól.)

A franciaországi eseményeket rendszeresen közli. Természetesen a francia forradalom az oka, hogy II. József ebben az évben újra bevezeti az előzetes cenzúrát.

Említésre méltó az 1. szó mellékletének egy cikke: An dem ungarischen Kurier. A Mindenes Gyűjtemény egy cikkére reagál a következőképpen: „…Wier(!) Deutschen in Ungarn weit patriotischere Gesinnungen haben, als manche gebohrene Ungarn,…” Figyelemreméltó, hogy egy német nyelvű újság így nyilatkozik. Ráadásul a lap szerkesztője Landerer is német anyanyelvű, akinek családja még száz éve sincs, hogy bevándorolt az országba. A Mindenes Gyűjteménynek adott válasz azt mutatja, hogy az uralkodó célkitűzései milyen ellenhatást váltanak ki még a túlnyomó részben németajkú olvasóközönségre támaszkodó Pressburger Zeitungnál is.

Az 1790-es év első jelentős esemény a lapban: II. József halálhíre. (15.sz.) De nem ez a lap főhíre, hanem a Budára hazatérő magyar királyi korona diadalútjának leírása. Négy számon keresztül kapunk tudósítást az út állomásain tartott ünnepségekről és a korona budai fogadtatásáról. (76.)

Megnyílik az országgyűlés Budán. Híreit a budai lapból veszik át (aus der Lat. Ofner-Zeitung.) Pozsony a koronázásra készülődik. A 86-87. számba kiadó szobákat hirdetnek a koronázás megtekintésére.

November végén új fejjel jelenik meg a lap: A cím fölött középen a koronás magyar címer. (94.sz.) A lap ezzel újra magyarságát demonstrálja. Figyelemreméltó könyvhirdetés: Geszner idiliomi fordította Kazinczy Ferenc 8vo. 40 xr. (96.sz.)