XII.
„Er (Landerer) …sich um geschickte Correspondenten an verschiedenen Oerten bewerben, die ihn in der Stand setzen werden, seinen Endzweck rünlich auszuführen und absichten zu erreichen.” A Pressburger Zeitung megindulását bejelentő „Avertissement” egyik mondata, mint olvashatjuk, levelezőkről beszél, akik a lapok hírekkel látják el. A továbbiakban előre és hálásan megköszön minden híranyagot, amit kedvelői és barátai hozzá juttatnak. Ezek a mondatok felvetik a kérdést, hogy honnan vette a lap híranyagát.
Az „Avertissement” levelezőkön kívül más hírforrást nem említ. Vizsgáljuk meg először ezt. Nem említ adatokat a levelezőkkel kapcsolatban, a lapban sem találunk támpontokat. A magyarországi hírek feltétlenül levelezőktől származtak, hiszen hírlap nem jelent meg az országban a Pressburger Zeitungon kívül egészen 1784-ig. (120.) A külföldi hírek származhattak – kis részben – levelezőktől is, de kézenfekvőbb, hogy a híreket külföldi újságból vegyék át. Minden valószínűség szerint így is történt. Bizonyára van alapja annak az 1773-ban kelt hírlapszabadalmi kérvénynek, mely szerint a Pressburger Zeitung csak a Wiennerisches Diarium kivonata. (121.) Kilenc évvel a lap megindulása után. A híranyag azonossága is erre enged következtetni. Nem beszélve arról, hogy sok külföldi lap nem állt rendelkezésre. Pichler közlése szerint 1779-ig a Pressburger Zeitung csak csere hírlapanyaggal dolgozott. (122.) Ugyanitt közli, hogy a lap portóköltségre ezekben az években évi 50 forintot adott ki. Ebből az összegből, mely természetesen nem csak a levelezők portódíjait foglalta magában nem sok híranyag származhatott. 1774-ben már közöl városneveket, ahol levelezői vannak. Ezek a városok főként belföldiek, kisebb részben a birodalom területén vannak. A további években már helyenként közli a lap nevét, melynek hírét átvette, de ez nem rendszeres. A fent említett közlés szerint 1779-1790. között 50 forintot fizettek ki hírlapelőfizetésre, 1790-95. és 1795-1800 között évi 80 forint volt ez az összeg. Ha a korabeli hírlap előfizetési díjak nagyságát figyelembe vesszük – nem beszélve arról, hogy a külföldi hírlapok előfizetési díja jóval magasabb volt, mint a hazaiaké -, bizony nem sok lapra fizethettek elő. Ugyanezekben az időszakokban a portóköltségekre 84 forint, illetve 208 forintot adtak ki. Utóbbi adatról tudnunk kell, hogy levelenként 6 krajcár költséggel számol, az előző évek 4 krajcárával szemben. Ezeket az adatokat reálisnak kell tekintenünk, mert három pozsonyi nyomdász kérvényéből származnak, akik meg akarták szerezni a Pressburger Zeitung kiadásának jogát és kérvényükben kimutatást közöltek – valószínűleg becsült adatok felhasználásával – a lapkiadás eddig Landerer által évezett nagy jövedelméről. A jövedelem nagyságát befolyásoló kiadási tételek természetesen minél kisebbre vannak beállítva, hogy a nagy haszon kimutatható legyen. Tehát ha a közölt számadatok esetleg alacsonyabbak is a valóságosnál, mégis támpontot adnak a tényleges költségek becslésére, amik nem lehettek sokkal magasabbak.
A későbbi időkben a hazai hírek szaporodása a levelezők számának növekedésére mutat; ugyancsak számos külföldi lapból vesz át híreket. (1. 72.p.) A közlekedés fejlődése természetesen hozta magával a hírszolgálat nagyobb ütemű fejlődését is.
A közlekedés fejlődése természetesen az előfizetők számának növekedését is eredményezte.
Mielőtt azonban az előfizetők számáról beszélnénk két kérdésre kell rávilágítanunk. Egyik a lap nyelve, másik a periodicitás.
Miért német nyelven adta ki Landerer a Pressburger Zeitungot? Landerer ugyan német anyanyelvű polgár volt, de nem ez az ok. Ő a polgárság számára akart lapot indítani, mert 1764-ben csak a polgárságra számíthatott, mint újságolvasó közönségre. A polgárság viszont túlnyomó többségében német nyelvű ebben az időben. Latin nyelvű lapot kiadni már korszerűtlen lett volna, megfelelő számú előfizetőre – ha magyar nyelven adja ki a lapot – nem nagyon számíthatott volna. Ez utóbbi állítás nem kizárólag a magyar nyelvű közönség közömbösségét jelenti, kapcsolódik a fent felvetett második kérdéshez is. A lap kezdetben hetente kétszer jelent meg, 1842-től kezdve háromszor és csak 1848-tól hetente hatszor. A heti két, illetve három szám teljesen megfelelt az akkori postaviszonyoknak. (123.) Még a sokkal későbbi Pesti Hírlap is így indult. A közlekedés fejletlensége miatt nem volt értelme a hetente több szám kiadásának. Elképzelhetjük, hogy a nem városlakó magyar közönség távol minden postavonaltól, hogyan juthatott hozzá a laphoz. (124.)
A fentiekből az is kitűnik, hogy Landerer nem is számíthatott nagyszámú előfizetőre. Ferenczy idézi Gyárfás postafőnök 1800-ból származó adatait, mely szerint 1779-ig 15-20, 1779-ben 50, 1786-ben 119, 1787-ben csak 79, 1790-ben 101 az előfizetők száma (125.) Ezek hivatalos postaadatok, tehát a már említett Weber és társai féle jövedelmi kimutatásban említett, előfizetők számára vonatkozó adatok erősen túlzottak. Még ha a hivatalos kimutatás nem is állna rendelkezésre, adataikat akkor is erős korrekciónak kellene alávetnünk, hiszen beadványuk célja a magas jövedelem kimutatása volt. Így pl. az említett kimutatás 1595-1800-ig terjedő időszakban 2000 előfizetőt említ, bár a postára hivatkozik ennél a számnál. (126.) További évekről nincsenek adataink. Pichler említi, hogy 1812-ben a lap első bérbeadásakor 2000 előfizetője volt a Pressburger Zeitungnak. (127.) A továbbiakban az előfizetők száma a közügyek iránti érdeklődés növekedésével és a közlekedés fejlődésével feltétlenül tetemesen megnövekedhetett.
Előfizetési díjakról annyit, hogy elfogadhatjuk Pichler közlését tájékoztatásul, aki átlag előfizetési díjakat közöl. Nem tér ki ugyanis a helyi, magyarországi, külföldi előfizetési díjakra és nem veszi fel az inflációk okozta hullámzást sem.
Csak az érdekesség kedvéért: helyi előfizetési díj 1764-ben egy évre 6 ft, 1778-ben 8 ft., 1807-ben 10 ft., 1818-ban 9 ft. 1837-ben 7,72 ft., 18484-ban pedig 10 ft. Volt. Ezek a díjak magukban foglalták a mindenkori melléklet, ill. melléklap díját is. Belföldre általában 20-30%-kal magasabb az előfizetési díj. A példányonkénti ár 4-5 krajcár között változott.
Az aránylag magas előfizetési díj ellenében kezdetben csak egy négyoldalas lapot kapott az olvasó, igaz, hogy már az első évben a szerdai szám egész ív terjedelemben jelent meg, ezt is kinőtte a lap hamarosan és 1789-ben már 36 alkalommal ad mellékletet a laphoz, egyelőre oldalszámozás nélkül. 1794-ben a megjelent 104 szám terjedelme 1288 oldal. Ez a szám 1816-ban 1356 oldal, 103 megjelent számnál. A további években az oldalszám mindig magasabb, mint 1300. 1842-ben – igaz, hogy a lap formátuma nagyobb – a 149 szám csak 648 oldal terjedelmű. (Ebben az évben tér át a heti három számra.) A továbbiakban az oldalszám hasonló, természetesen mellékletek nélkül.
Ezek a mellékletek (mert a Pressburger Zeitung így nevezi: Beylage), tulajdonképpen melléklapok.
Zubor Marianna szerint: „…közelfekvő az a feltevés, hogy a Pressburger Zeitung 1766-i évfolyamhoz csatolt értekezések „a hasznos és kellemes tudományok köréből”, kedvező fogadtatásra találtak és ezért határozta el magát Windisch külön melléklap kiadására.” (128.)
Azt hisszük, hogy „még közelfekvőbb az a feltevés”, hogy a melléklap megindításának az volt az oka, mint a két világháború közötti magyar napilapoknál, hogy növelje az előfizetők számát ezzel, a lap témakörét kibővítő melléklettel.
Az első melléklap: Der Freund der Tugend címmel heti melléklapja volt a Pressburger Zeitungnak. Három évig élt: 1767-1769. Zuber és Pukánszky részletesen foglalkozik vele (129.), így mi megelégszünk azzal, hogy főként átvett anyagot tartalmazó, az akkor divatos erkölcsi irányú hetilapok egyike. Utóda: Der vernünftige Zeitvertreiber. A Pressburger Zeitung 1770. évi 1. számában jelenti be. Semmi közelebbit nem közöl az új melléklappal kapcsolatban, ami azért sajnálatos, mert jelenleg egyetlen példány hollétéről sem tudunk. A harmadik melléklap a Pressburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Wissenschaften und Künste címmel 1771-1773-ig élt. Nem annyira moralizáló, mint a Freund der Tugend, inkább természettudományi ismereteket közöl és felvilágosult filozófiai elveket, de találunk azért szépirodalmi irányzatú írásokat is. Ez a lap is még jórészt átvett anyagot közöl. Egyébként a főlap Pressburger Wochenblatt címmel említi.
A Pressburger Zeitunb 1783. évi 36. számában közölt „Ankündigung” bejelenti a „Historisch-kritisch-moralisch und politische Beyträge zur Beförderung der deutschen Literatura, der schönen Wissenschaften, Kenisse, Künste und Sitten.” Című melléklap megindulását. A lapnak nem találjuk nyomát a továbbiakban. Viszont a 42. szám már a Pressburger Wochenblattot hirdeti, az 52. szám pedig annak 7. számát jelzi. Bár a Pressburger Zeitung nem ír róla, de valószínű, hogy a szép hosszú című melléklap indulása csak terv maradt (130.), illetve a hosszú cím helyett rövid, folyóirathoz inkább illő címet kapott. Sajnos ebből a lapból sem található jelenleg egy példány sem. Arra sincs adatunk, hogy meddig élt.
A következő melléklap már hosszabb életű. A Politische Gespräche der Todten. Ez a cím a Tonder által alapított „Neuwieder Zeitung utánnyomása. (131.) Az utánnyomásnak természetesen nem örült a kiadó, ezt szóvá is tette. A Pressburger Zeitung 1799. évi 15. számában levél formájában oktatta ki Tondert, hogy a monarchia területén a nyomdászoknak bármilyen külföldi művet legálisan ki szabad nyomtatni. A cím tulajdonképpen közli a tartalmat is. A halottak aktuális politikai témákról beszélgettek, így pl. a francia forradalomról is. Mondanunk sem kell, hogy a halottak nem lelkesedtek a forradalomért.
Párhuzamosan indított a Pressburger Zeitung egy másik melléklapot is, melynek „Lesekabinet” volt a címe. Sajnos Zuber említésén kívül más nyomát nem találtuk. (132.)
Az „Allgemeine Deutsche Theater-Zeitung”-ot 1798. januárjától kezdve havonta mellékelte a Pressburger Zeitung. A lap cikkei csak az előadásokkal foglalkoznak, a darabokat nem bírálják. Magyaron kívül osztrák, sőt német színházak műsorát is közli. A külföldi hírei föltétlenül átvett hírek. Utolsó száma 1799. decemberben jelent meg.
Ugyancsak a halottak beszélgetési-vel párhuzamosan jelent meg az Intelligenzblatt, 1798-1835-ig. Ilyen című, egy-két oldalas mellékletet már előbb is adott az újság, de akkor még inkább rovatnak tekinthettük. A hirdetések mellett a pozsonyi halottak névsorát, árakat, árfolyamokat is közöl.
Az 1811. évi 92. számban találjuk az értesítést, hogy a Neuwieder Zeitung helyett fél ív terjedelemben az „Unterhaltungsblatt für Ungarn” címmel új melléklap jelenik meg. Tizenöt évig mellékelik a Pressburger Zeitunghoz, de címe nem az értesítésben közölt cím, hanem „Unterhaltungblatt für die Leser der Pressburger Zeitung.” Szépirodalmi, ismeretterjesztő, színházi híreket találunk benne, aránylag alacsony színvonalon. Hasonló jellegű és nívójú az Unterhaltungsblattot követő Aerenlese (1827-1829.) és a Pressburger Aerenlese (1830-1836.), valamint a Pannonia című melléklap is. Bár utóbbinál észrevehetően magasabb a színvonal, mint elődeinél. A Pannonia külseje is tetszetősebb, de tartalma is nagyobb témakört ölel fel. Ilyen szempontból a három lap fokozatos fejlődést mutat. A Pannonia az utolsó szabadságharc előtti melléklap 1837-1849-ig jelenik meg. Megszűnte után hosszú ideig nem adott melléklapot a Pressburger Zeitung.