Részletek
Kategória: Pars Artistica
Az ősidőkben (’86), amikor még „képzéskutattunk”, fölbecsülhetetlen segítséget kaptunk korszakos művészünktől, Macskássy Izoldától .
Ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre csodálatos rajzait, amikor a „Szól a szív” akció volt még a Tabános időkben, vagy ha egy végre normális címlap sikeredhetett egy tananyaghoz a Semmelweis Egyetemen. Ritkán találkozni ilyen tisztességes, rendes emberrel. Mégis inkább azt a mélyen emberi. asszonyi, anyai mosolyt köszönjük, amit csak Tőle kaphattunk meg. Megkaptuk, KÖSZÖNJÜK! Néhány gyönyörű selyem montázs-kollázsát otthonunkban őrizzük-csodáljuk. Hálásak vagyunk önzetlenségért, sokan.

Talán ezért is adunk helyet oly szívesen a kortárs képzőművészet egy-egy kiváló képviselőjének rendelőnk, várónk falain. Persze ezzel mi is sokat nyerünk. Az egységes stílus, a megkomponált összhatás sajátosan otthonos, mégis különleges benyomást kelt, remekül oldja az amúgy szükségszerűen meglévő szorongást, stresszt, és jöhet a „flow”!

A palota negyed, a Múzeum, körben az egyetemek, Olasz Intézet stb., meghatározó, méltó környezetet biztosítanak, de a székhelyünk se néz ki rosszul. Ez is palota, Hild József tervezte. Európa egyik leggazdagabb arisztokrata családjának volt a pesti rezidenciája. A látogatók az első meglepetés után szívesen járják körbe a „tárlatot”. A művész pedig egy olyan közönséghez juthat el, amelyik egyébként idő hiányában egy mégoly színvonalas kiállításra sem tud elmenni, még ha amúgy szívesen is tenné. Viszont háborúba, toalettre és fogorvoshoz menni kell. Íme, a „kategorikus imperatívusz” alig megbocsájtható vulgarizálása, avagy egy jó értelemben vett „árukapcsolás”.